Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

TÓTH BOGLÁRKA: A csíkmenasági Adorján-ház

volt, hogy ezzel konkrét kérdésre kaphatunk választ. A későbbiekben, 2003-ban lehetőség adódott, hogy a házderék, illetve tetőszerkezet helyreállítása során a levert vakolatú ház bejárásával kiegészítsem, pontosítsam korábbi kutatási megfigyeléseinket. Az épület felmérését 1:25-ös, illetve 1:50es léptékben, szintezővel kijelölt tengelyrendszer segítségével, manuálék készítésével, majd a felmérések helyszíni pontosításával végeztük el. A déli pincehelyiség keleti falánál a fal aláásásával megállapítottuk, hogy a pince fala 5060 cm széles. A kisebb kutatóárokban a legalsó - folyami kavicsos, laza feltöltési - rétegen kívül, melybe a pincét ásták, három agyagos, földes járószintet tudtunk megkülönböztetni. Igen fontos megállapítás a boronaház szerkezetéről, hogy az északi fal és a vele párhuzamos osztófal talpfája, boronái és koszorúgerendája a ház teljes hosszán végigfut. Ez azt jelenti, hogy a ház - az épületen belüli átépítéseket leszámítva - alapvetően egy periódusban épült. A megfigyeléseink alapján egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a tornácot utólag építették a ház elé: nem rögzítették sem a boronafalhoz, sem a tetőszerkezethez, sőt a szarufák alsó végén vájatot faragtak, hogy az eszterhéj alá utólag beállított tornác koszorúgerendája elférjen. Az épület nyugati oldalán a ház és a tornác kőalapozása közötti falelválás szintén utal a tornác utólagos építésére. KOS Károly megörökítette a tornácbejárat szemöldökfáján olvasható évszámot (1839.), így a tornácépítés pontos idejét is ismerjük (12. kép). A ház építéstörténetének vizsgálata szempontjából fontos, hogy különbség figyelhető meg a ház déli homlokzata előtti eszterhéj mennyezetének kialakításában: míg a keleti oldalon a hátsó ház mind az öt födémgerendája kinyúlik az eszterhéjba, és a gerendákon fenyőágmintában fekszenek a födémdeszkák, addig a nyugati oldalon az első háznak csak két födémgerendája fut ki, és a födémdeszkák a gerendákra merőlegesen fekszenek. A lakóhelyiségek mögötti kamarákba hasonló módon öt, illetve kettő födémgerenda nyúlik át. Az ereszben és a mögötte lévő kamarában tett építéstörténeti megfigyelések meglehetősen bonyolultak. A legszembetűnőbb, hogy a középső kamarában a ház kelet-nyugat irányú osztófalának koszorúgerendája, valamint alatta két bolhaszegeit borona végigfut a födém alatt. Ebből arra következtethetünk, hogy itt eredetileg fal húzódott, melynek boronáit átépítés során 2 m magasságig kiszedték. Az átépítés idejére utal, hogy a kamara nyugati falában lévő boronavégeken bárd nyomai láthatók. Ezen kívül megfigyelhető, hogy az eresz és a középső kamara közepén, észak-déli irányban futó födémgerenda a hátsó ház gerendáival megegyező módon profilált. A profil az épület déli koszorúfája előtt kezdődik, átfut az eresz északi falán, és a középső kamarában, a ház kelet-nyugat irányú osztófalának koszorúfája, vagyis az előbb említett eredeti fal előtt záródik le. Az eresz mai északi fala - amelyen átfut a födémgerenda profilozása - egyértelműen a mai ház építésével egy időben készült: az első házba átnyúló boronavégek azt mutatják, hogy nem csúsztathatták be utólag a vájatokba a boronákat.

29 Ezek szerint tehát - ha a falak időrendjét vizsgáljuk - a ma álló épület építésekor az ereszt a mai északi fal zárta le, és az eresz mögött eredetileg két kamara kapott helyet. Ezzel azonban nem egyeztethető össze az ereszen és a mögötte lévő kamarán, illetve kamarákon átfutó födémgerenda díszítése (erről részletesen az építéstörténeti fejezetben). Az eresz mögötti kamara padlóját és keleti falát azzal a céllal vizsgáltuk, hogy megállapítsuk, volt-e itt tüzelőberendezés, vagy sütőkemence. A helyiség déli felében, ahol hiányoztak a padlódeszkák, a két déli párnafa között korábbi döngölt agyagpadlót tártunk fel, melybe közvetlenül a keleti fal mellett néhány lapos követ ágyaztak. A helyiséget már a két kamara egybenyitása után padolták le: a döngölt agyagpadlóba beásták a párnafákat, közéjük laza földet, arra vékony agyagréteget terítettek, melyre a padlódeszkákat fektették.

30 A helyiség északi felében még meglévő padlódeszkák ráfutnak a keleti ajtóra, eszerint ezt az ajtót a helyiség lepadolásakor, vagy valamikor azelőtt zárták le véglegesen. A középső kamara keleti falán a meszelésés tapasztásrétegeket vizsgáltuk (8. kép). A mai tapasztás alatt sima felületű, meszelés nélküli tapasztásréteget figyeltünk meg, mely a fal középső részén, nagy felületen égett és kormos volt. A déli faltól 1 m-re a falban kb. 1 m magas oszlop (sas) áll. Az oszlop és a kamara keleti ajtaja között kb. 1 m magasságig kőből rakott falat találtunk a tapasztás alatt.

31 E fal-