Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
TÓTH BOGLÁRKA: A csíkmenasági Adorján-ház
szakasz közepén lévő kövek, és a kőfalon fekvő boronák - a kő- és boronafalat borító tapasztásréteghez hasonlóan - égettek és koromtól feketék voltak. Ezek a megfigyelések, valamint a döngölt agyagpadlóba helyezett lapos kövek arra utalnak, hogy a középső kamara keleti falához sütőkemencét építettek, mégpedig biztosan az eresz mögötti két kamara egybenyitása után. Feltételezhetően éppen a sütőkemence építésével vált szükségessé az átépítés. Következtetésünket Dánéi Julianna megerősítette: a középső kamarában sütőkemence állt, amit a keleti fal mellé építettek, és szája az ajtóval szemben volt. O viszont már nem érte, mert nem sütött jól, és édesanyja „beverte". Ezután a sütőkemencének külön sütőházat építettek. A középső kamara keleti falának vizsgálata további adatokkal szolgált az eresz mögötti két kamarára vonatkozóan: a kamarák közti fal boronái a kőfal fölötti keleti falba futottak, amint a boronák vájatai ma is mutatják. Mivel e falon a nyugati oldalon sem lehetett ajtó, így az északi kamarába nem a déli kamarából volt bejárat, hanem csak az oldalkamarákból. 32 A középső kamara keleti falának boronái nem fekszenek szabályosan egymáson, a keleti ajtó félfájába futó boronacsapok el vannak csúszva, és az eredeti két kamara közti falhoz kivájt mélyedések sincsenek egy vonalban. Elképzelhető, hogy ezek a szabálytalanságok a két kamara egybenyitásakor keletkeztek. A hátsó ház északnyugati sarkában a falsíkból kiugró kőfal és padka az egykori csempés kandalló (csempe) maradványa (20. kép). A csempe eltávolítása után a kiugró kőfalat gondosan betapasztották agyaggal, és többször fehér, illetve világoskék színűre meszelték. A meszelésrétegek és tapasztás helyenkénti leverésével megvizsgáltuk a kiugró kőfalat és a felette lévő falszakaszt, hogy maradtak-e az egykori tüzelőberendezésre utaló nyomok. A kiugró kőfal déli felét nagyobb kövekből építették, északi felét azonban, ahol a falfelület egyenetlen, és oldalt nincs szabályos lezárása, kisebb, lapos kövekből rakták. Közvetlenül a kőfal fölött, a tapasztott és meszelt boronafalon súrlófényben nagyobb, téglalap formájú egyenetlen falfelület figyelhető meg. A falegyenetlenségnél mindössze 3-4 meszelésréteg alatt vastagabb tapasztásréteg jelentkezett, míg azon kívül sokkal több kék, illetve fehér meszelésréteget tudtunk azonosítani. Ebből arra következtettünk, hogy a vastagabb tapasztásból adódó falegyenetlenség az egykori csempe falnak épített füstfogójának nyoma. A csempe sütő-főző felületéről eltávolítottuk a meszelésrétegeket és az alattuk lévő döngölt agyagréteget. A padka déli részében agyagba ágyazott nagy, lapos köveket találtunk. Északi felében kissé megsüllyedve - modern szemétréteg alatt - vörösre égett lapos köveket tártunk fel. Ez a réteg az utólagosan épített deszkafal alatt is folytatódik, és megtaláltuk maradványait a keleti kamara délnyugati sarkában is. Itt a vörösre égett, lapos kövek alatt a földben 17-19. századi kályhacsempe-töredékeket találtunk (a kályhacsempékről részletesebben később). A hátsó ház északnyugati sarkában a deszkafal mögé futó fehér meszelésréteg bizonyítja, hogy a hátsó ház és a keleti kamara közti deszkafalat utólag készítették, tehát a hátsó ház és a mögötte lévő kamara között a fal a nyugati oldalon, 150 cm magasságban eredetileg nyitott volt. A csempés kandalló fölötti födém a kutatás idején már hiányzott, így nem tudtuk a kürtő helyét, formáját vizsgálni. Dánéi Julianna a csempés kandallóra így emlékezett: 10 cm magas volt a padka, e fölött cserefa lábra és két kőfalra támaszkodott a csempe, melynek 70-80 cm magasan volt az alja, 2 m magasan a teteje, és 3-4 sor zöld kályhacsempéből építették. A kőfalon lévő íves fülke csak dísz. A négyszögletes deszkakürtő a hiúba vezette a füstöt, a hiúban nem volt a deszkakürtő fölött szikrafogó. A csempe vége átlógott a kamarába, itt volt a fűtő („kupurifüttő"), mely ércből volt, és főztek is rajta. A csempe alól rakták be a „metres fát" a fűtőbe. A deszkafalat az édesanyja építette. A kutatási megfigyelések és Dánéi Julianna visszaemlékezése alapján a hátsó házba a Székelyföldön általános, de tájegységenként különböző megnevezésű csempés kandallót rekonstruálhatunk 33 , a téglalap alakú, a deszkapadlóhoz képest kb. 5 cm magasra kiemelkedő sütő-főző felületet fa keretben nagy lapos kövekből és döngölt agyagból alakították ki, e fölé, a kőfal előtt, valamint a kamara felé eső oldalra kőből rakott falsarokra, továbbá a helyiség belseje felé eső sarkon álló esztergált, díszes falábra építették kályhacsempékből a füstfogót (valószínűleg csak 2 vagy 3 sor csempéből), melynek tetején négyszögletes, tapasztott deszkakürtő vezette fel a füstöt a hiúba. A
