Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SZENTI TIBOR: Hagyományos szállási és tanyai tároló építmények Hódmezővásárhelyen

1.1.4. Gabonatárolók 1.1.4.1. Életesház és életeskas Megnevezésük Számuk A 151 szállás %-a A 8 építmény %-a Életes ház 6 3,97 75,00 Eletes Ház-Kis Színnel együtt 1 0,66 12.5 Életes kas-Marha akollal 1 0,66 12,5 Összesen 8 5,29 100,00 A becsüjegyzőkönyvek 7 életesházat írtak le. Vályogból, fenyőfából készültek. Háromnak az árát is föltüntették: 10, 17 és 24 ft. Életeskas egy alkalommal fordult elő, marhaakollal együtt. (Különös párosítás!) Az ára: 2 ft. 16 xr. volt. A hódmezővásárhelyi levéltári adatok már a 18. században említettek fából készült gabonatárolókat. Sem a formájukat, sem a szerkezetüket nem írták le.

3 BARABÁS Jenő feltételezése megegyezik a miénkkel. Ezek minden valószínűség szerint már gerendavázas gabonások voltak. 1.1.4.2. Vermek Hódmezővásárhely határának történelmében az itt lakó és egymást váltó földművelő népeknél ősidők óta szerepet játszottak a gabonásvermek. BANNER János szegedi régész professzor a neolitikum két népénél, az elsők között itt föltárt Körös kultúra kotacparti telepén

4 éppen úgy talált földbesüllyesztett nagy gabonatároló hombáredényeket és gabonás gödröket, vermeket, mint a Tiszai kultúra kopáncsi Kökénydombján föltárt telephelyen.

5 Az Árpád-kori falvaink közül a tatárjáráskor elpusztult Cuppan falu helyén (ez a helyszín Kopáncson a IX-X. dűlő között, a csárpateleki úttól kb. 1 km-re a keresztút felé található), az egykori Hetényi-tanya területén, földásás közben a tanyalakók találtak egy kb. 2 méter mély, lefelé kiszélesedő vermet, amelyben elkorhadt, de jól kivehető gabonaszemeket ismertek föl.

6 A török hódoltság idején különösen fontos szerepet játszottak a gabonásvermek. A megmaradt lakosság ezekben a földalatti üregekben tárolta és rejtette el a termést a török- krimi tatár csapatok elől. FÜZES Endre a hódoltság utáni időszakot a gabonásvermek terjedésével kapcsolatban így jellemezte: „Ikvai is rámutatott ana, hogy az elpusztult falvak újra megülését, az elmenekült lakosság visszatérését, az élet megindulását a földbe rejtett élelem tette lehetővé. "

7 A gabonásvermek a határ tanyásodásának időszakában terjedni kezdtek. FÜZES Endre BARABÁS Jenőre hivatkozva megjegyezte, hogy „A boglya formájú gabonások 18. századi alkalmazását újabban nyilvánosságra került adatok is igazolják. Hódmezővásárhelyen ez idő tájt kemencevermet, vájogvermet vettek nyilvántartásba, és e terminusok láttán csak boglya formájú gabonásokra gondolhatunk. "

8 A 18. század második felében, a becsült 151 szállástanya közül már 47-nél 255 gabonásvermet találtak. Egy szállásra 5,4 verem jutott. Ezek még mind földalatti gabonatároló gödrök voltak, de arra nézve, hogy ez a tárolási módszer a török idők rejtekhelyeinek hagyományait őrizte volna tovább, már semmi bizonyítékot sem találtunk. Csupán arról volt szó, hogy a gabona egyre inkább szaporodott, az elhelyezéséről gondoskodni kellett, és az akkor települő, anyagilag más irányban lekötött tanyáknál ez volt a legolcsóbb tárolási módszer. Nagy számuk magyarázatát FÜZES Endre így jellemezte: „A verem csak légmentesen lezárva tudta megtartani úgy-ahogy a gabona frissességét, ezt a légmentességet pedig a fogyasztásra szánt gabona esetében nem tudták volna biztosítani, hiszen időnként fel kellett volna nyitni. Sok helyütt azt a megoldást választották, hogy több kisebb veremben raktározták a gabonát, és felnyitáskor a verem egész tartalmát a házhoz vitték. "

9 Ilyen körülmények alakultak ki a Tiszántúlon több határrészben, így nemcsak vásárhelyen, de Orosházán is. „Orosháza pusztáin a legtöbb verem körte alakú volt, egy-egy gazda többet is készített a ház elé vagy az udvarban " írta FÜZES Endre.

10 Saját tapasztalatunk is az, hogy leggyakrabban lapos fenekű, körte alakú, nyakánál összeszűkülő, keskeny száj nyílású és