Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
SZENTI TIBOR: Hagyományos szállási és tanyai tároló építmények Hódmezővásárhelyen
szájperemű gabonásvermeket használtak vidékünkön. FÜZES Endre ilyen gabonás metszetrajzát közölte Orosházáról. 11 A gabonatároló építmények már a 18. század első felében elterjedőben voltak, kiváltképpen a szállásokon, ahol később a gabonatermesztés fölváltja a félrideg állattartást. A vizsgált korban, 30 xr. és 10 ft. között változott az értékük, darabonként általában 3 ft-ra becsülték. A földalatti gabonatárolásnak, különösen a török hódoltság alatt, illetve minden olyan történelmi korszakban jelentős szerepe volt, amikor a gabonát és szemes takarmányt a portyázó seregek elől védeni kellett, de ez a többféle előnnyel járó tárolási módszer az ország egyes vidékein a 20. század közepéig továbbélt. HERCZEG Mihály alább ismertetett tanulmányában HOFFMANN Tamásnak: „A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában. " (Budapest, Akadémiai Kiadó) c. munkájára hivatkozva idézi, hogy Hollókőn nem készítettek lóger nevű szűrűt, „...hanem közelebb hordták az életet a faluhoz, ott csináltak szérűt. Ott az út mentén, a vermeknél, ott volt jobbadán a szérű. Úgyis nevezték a földet: Vermek. " HERCZEG írja továbbá, hogy „A szomszédos Orosházán az 1848-as szabadságharc előtt is »közös veremtelep« létezett. " 12 TARI László Csongrádról, a vermek telepítéséről négy változatot figyelt meg: „ 1. A ház udvarában telepített néhány verem. 2. A házban magában, annak valamelyik helyiségében ásott verem. 3. A portán kívül, de a ház közelében, rendszerint az ablakból jól szemmel tartható verem. 4. Alkalmas helyen és térségen csoportosan telepített vermek. " I3 A lakóház belsejében talált veremről ezt írta: „Épületen belül csak egy vermet találtam, még 1937-ben, ami persze nem jelenti azt, hogy ez a mód is nem lehetett talán általánosan elterjedve, inkább nem szívesen árulták el a verem létezését. E vermet az Öregvár utca 15. sz. ház utcai szobájában, az északkeleti sarokban találtam. Az itt elhelyezett ágy elhúzása után és három hajópadló-deszka eltávolításakor tűnt elő a verem szája. Villany lámpával levilágítva egy kb. 2,5 m. mély és ugyanilyen nagyságú átmérőjű gabonásverem mutatkozott." Gabonatárolásra már nem, de az első világháború végén bujkálásra egy katonaszökevény még használta. 14 TARI László a csoportosan telepített veremhelyről a következőket írta: „[...]a város lakosai korán rájöttek ana, hogy [haj csoportosan telepítenek vermeket, annak bizonyos előnyei lehetnek. Egyrészt úgyszólván az egész város szeme vigyázza a megtöltött vermeket, másrészt, ha éppen őriztetni akarták, egy ember is ügyelhetett a város egész tartalékgabonájára. Ha a vermeket kiürítették, nem volt útjában a járókelőknek, sem embereknek, sem állatnak. De az is lehet, hogy az uradalom rendeletére telepítették csoportosan a vermeket, mert így az uraság is jobban szemmel tarthatta jobbágyainak vagyoni állapotát... A legrégibb csoportos vermelés nyomát a mai Galamb utca körül tételezhetjük föl" 15 1765-ben a csoportosan épített vermeket új helyen találták. Molnár Pálnak, a város gazdájának „Szűcs házánál 8 veremben gabona és pediglen 4-ben őszi, 4-ben tavaszi vagyon. Kaparásnál 35 verem gabona, melyek között 25-ben őszi, és 10-ben tavaszi vagyon. " Egy másik vermet így írt le: „...2,26 m. mély volt, fenékátmérője 1,38 m. Kissé körte alakú, a legnagyobb kihasasodása a fenéktől 50 cm magasan, 1,44 m volt. Szájátmérője 43 cm. " 16 TARI Lászlónak azt a megállapítását, hogy a csoportosan elhelyezett vermeket a földesúr vezethette be, mind a HERCZEG Mihály, mind a saját kutatásaink megerősítik. Ekkor mindkét területet a gróf Károlyi család birtokolta, és csongrád-vásárhelyi uradalom néven volt ismert. Házasság révén a 19. század első felében Orosházával és környékével növekedett a birtokuk, és - mint föntebb olvashattuk - ebben az időben itt is csoportos vermelés folyt. A 18. században Hódmezővásárhelyen mind a városban, mind a tanyákon gyakori gabonatárolási mód volt a vermelés. Lakóépületen belüli veremről semmilyen adatot nem találtunk. A föld feletti kemencevermek építése a földművelő lakosság körében ekkor még területünkön valószínűleg ismeretlen volt, mert a becsük nem tettek róla említést. Ugyanakkor HERCZEG Mihály ny. levéltár-igazgatónak még kiadatlan, a hódmezővásárhelyi Városi Levéltárban őrzött „A városrész, ahol élek... (Susán, Lóger, Lakhat)" (Hódmezővásárhely, 2004.) c. tanulmányában ezt találtuk: „Nehogy azt higgyük, hogy ez a primitív tárolási mód csak a jobbágy gazdákra volt jellemző. Az uradalom 17 majorsági gazdálkodásában is ugyanúgy előfordultak. Sváby Kristóf inspector 1773-ban kibérelte az uraságtól a Sámsoni pusztát [ma Békéssámson, a vásárhelyi Pusztán]. 1788-ban itt a majorsági épületek mellett összeírtak 63 om-