Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok
3. a szobamagasság és falvastagság tekintetében a tervben jelzett méretek tartandók be". Ez utóbbiak: 3,00 m belmagasság, valamint 64 cm széles alapokon 48 cm vastag teherhordó és határoló főfalak. Az átlagosnál szerényebb kivitelű tervet Csonka Mátyás építő látta el kézjegyével. A lakóház igen kezdetleges, kétsejtes volta ugyancsak erőteljes kontrasztban áll a Vám térhez közeli épület utcai homlokzatának részletgazdag kiképzésével (100a-b. kép). A lakhatási engedély az épület kicsi mérete ellenére igencsak sokára, hat esztendő múlva, 1899. november 20-án született meg. Az ideiglenes épület - az Építési Törzskönyv szerint - „lebontatott, helyette rozoga szín épület" készült idővel a porta középvonalában keresztben. Már ennek vonalában, keresztirányban föltüntetett a terv egy 5,40 m x 9,10 m alapterületű, kamrának definiált építményt, amit végül bódéként vettek nyilvántartásba. 94 Leírása: Eredetileg 8,0 m x 10,30 m alapterületű, igen archaikus, kétsejtes lakóház: a szoba és a szabadkéményes konyha előtt széles csüngőeresz. Az épületet időközben - az ereszalja beépítésével - oly erőteljesen megszélesítették, hogy általa sajátos módon négyzetes kontúrúvá vált. A ház eredeti részének homlokzati szakaszát két, hagyományos formájú és méretű, archaikusán kifelé nyíló ablak töri át, fölöttük téglaboltöv. Az először építettnél jelentősen enyhébb tetőhajlású bővítményen bántóan stílusidegen az ablak. A homlokzat ennek ellenére azért képvisel értéket, mert - sok társától eltérően - még őrzi, ha már kissé elnagyolt, provinciális részletképzéssel is a korabeli homlokzati architektúrát. A terv eredendően igen gazdagon tagolt, profilos vakolatkeretezést, ablakszemöldököt és könyöklőt, valamint toszkán jellegű pilasztereket jelöl. Ezeknek elsősorban a fölső részük van még meg a sima, vakolt sávként ábrázolt főpárkánnyal. Az épület másik értéke a patinás megjelenésű, egyben szinte teljesen ép, különlegesen gazdag, másfél traktus szélességű, napsugárdíszes oromzat, melynek zsalugátersávja jóval változatosabb a terven vázoltnál. Kilenc rekeszből áll: a középső, háromrétegű mintafaragványt {cû\\'àg+\\ràg+szalamandra) finoman formált boltívvel koronázott, kettős vakzsalugáter, gérbéllés, egyes vakzsalugáter és legyező fogják közre. Magának a napsugármotívumnak a közepén négyszögletes a kis szellőzőnyílás. Kissé viharvert az oromzatot alulról szegő, esővető deszka a deszkakonzolokkal (100c. kép). A tetőt szalagcserép fedi. Az épület mellett sajnálatos módon stílusidegen a bádog gyalogkapu, valamint az azbesztcement hullámpala kerítés. Av. Barát u. 9. -Dobó u. 52. Szabó-ház Története: A nagyárvíz után Szabó Imre a saroktelek Dobó utcai oldalának a sarokhoz közelebb eső részére, a utcavonaltól beljebb emelt egy kicsi, ideiglenes t < I f. f 1 \=i100a. kép. Av. Alsónyomás sor 6. A kétsejtes ház alaprajza; 1893. 100b. kép. Av. Alsónyomás sor 6. homlokzatterv; 1893. 100c. kép. Av. Alsónyomás sor 6. épületet. Tisztes idő elteltével került csak sor arra, hogy a teleknek a két utca által közrefogott sarkán, a Barát utca és a már álló, előbb említett építmény között fölépüljön a véglegesnek tekintett, utcai, földszintes lakóház. A tervet hozzá Mészáros József építő látta el kézjegyével 1894. április 24-én. Az építési engedélyben a következő kikötéseket tették: „1. a földszinti padozat legalább +7,11 mtere emelendő; 2. a falak legalább +8,22 mtig mészhabarcsba rakott téglából építendők; 3. a falvastagság és szobamagasság tekintetében a tervben jelzett méretek tartandók be; 4. az istálló mellék épület az utca vonalában terveztetvén felépíttetni ez ... engedélyezhetőnek nem találtatott, mert elegendő udvar területtel rendelkezik".
