Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)
Előszó
ELŐSZÓ „Meghívónkban ünnepre hívtunk minden barátot és kollégát. Olyan ünnepre, ami egy múzeum, egy nemzeti közgyűjtemény életében kivételes és meghatározó. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (...) végre önálló emblematikus, a múzeumi élet minden területére kiterjedő infrastruktúrával rendelkező épületet kapott." így kezdte ünnepi beszédét dr. CSERI Miklós főigazgató 2003. augusztus 26-án, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum új központi épületének átadásán. „Ünnepre hívtunk minden barátot, mert emlékeztetni szeretnénk arra a lelkesítő időszakra, amikor a magyar kulturális politika, a magyar néprajzi muzeológia és a műemlékvédelem közös fáradozásával végre 1967-ben megalakult az országos Skanzen (...) itt a Sztaravoda patak völgyében, egy 46 hektáros szőlős- és gyümölcsöskertben." Beszédének első részében fölsorolta azokat a problémákat, nehézségeket, hiányosságokat, amivel a múzeumépítésnek ebben a szakaszában meg kellett küzdeni. „Amivel a mindenkori vezetésnek hosszú évtizedeken keresztül szembesülnie kellett, az örök dilemmával: kiállítást építünk, vagy infrastruktúrát fejlesztünk." 1 A „nap" végén a múzeum munkatársai a főigazgató meghívására, este a konferenciateremben maguk között ünnepeltek. A bensőséges hangulatú kikapcsolódás során, többen személyes emlékeiket mesélték a múzeum első korszakáról, mintegy alátámasztva az ünnepi beszédben elhangzottakat. A visszaemlékezések adták a főigazgatónak az ötletet, hogy most, amikor a múzeum egy nagy állomásához érkezett, és ebben tervezi további jövőjét - még mielőtt az új korszakba lépünk - tárjuk fel részletesen és örökítsük meg a múzeum történetének ezt az első nehéz korszakát, mert az elődöknek tiszteletre méltó része és munkája van abban, hogy mi itt ünnepelhettünk. Itt mondok köszönetet a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára és Fotótára munkatársainak és a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban mindazon kollegámnak, akik készséggel segítették kutatásomat. A szerző