Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

Bevezetés

BEVEZETÉS A szabadtéri néprajzi múzeumok létrehozásának ötletét a néprajzkutatók egyöntetű véleménye szerint az 1851 után rendezett londoni, párizsi (1867), majd a bécsi (1873) világkiállításon a különböző vidékekről áttelepített épületek bemutatása adta. „Az 1873-as néprajzi falu már valóban magában hordta a szabadtéri múzeumok megalakításának gondolatát. Arthur HAZELIUS-é azonban a nagy érdem, hogy ezt észrevette, majd keresztülvitte, és 1891-ben megnyílt a világ legelső szabadtéri múzeuma, a stockholmi Skanzen" összegezte K. CSILLÉRY Klára 1980-ban „A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete" című munkájában.

2 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum előtörténetének gyökerei is ide vezetnek vissza, ezért vállalkozott K. CSILLÉRY Klára a téma monofgrafikus feldolgozására. „... beláttam, hogy a múzeum évkönyvének első évfolyama éneikül nincs (...) Elkezdtem belemélyedni az anyagba, és akkor kiderült, hogy nagyon izgalmas, és a mai napig örülök, hogy megcsináltam."

3 A kutatók abban is egységes álláspontot képviseltek, hogy JANKÓ Jánosnak a „Néprajzi Falu" bemutatásával 1896-ban megvalósult a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozásának az ötlete. Számos publikáció készült a szabadtéri múzeumok kialakulásának történetéről, idejéről. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos munkatársai is írtak tanulmányokat, melyekben nemcsak a korábbi törekvéseket foglalták össze, hanem már magának a múzeumnak a történetét is ismertették. Az „Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Faluja" valójában a magyar szabadtéri múzeumok, így a szentendrei központi intézmény, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum is közvetlen ősének és előzményének tekinti a kiállítást, írta BALASSA M. Iván 1998-ban, a „Száz éves a néprajzi falu" című munkájában.

4 (1. kép). Mintegy K. CSILLÉRY Klára tanulmányának folytatásaként KECSKÉS Péter 1896. november 2-től, a Néprajzi Falu lebontásától összegezte a törekvéseket a magyar központi szabadtéri gyűjtemény létrehozására. Munkájában tárgyalta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szervezeti kereteinek kialakulását és telepítési tervét 1978-ig.

5 BALASSA M. Iván a „Szabadtéri Néprajzi Múzeum története" címen dolgozta fel a múzeum előtörténetét 1958-1967-ig, és a Falumúzeumtól a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1967-1974-ig tartó kialakulásának nehéz idejét. Majd az önállóvá vált múzeum újabb korszakát foglalta össze, 1989-ig. Ekkor úgy tartotta, hogy „... egy későbbi tudománytörténeti összegzés képes lesz különböző szakaszokat megkülönböztetni, de a távlat hiánya ezt egyelőre nem teszi lehetővé."

6 CSERI Miklós „A harmincéves Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén" című tanulmánya, mint címében meghatározza, teljes átfogó képet ad a múzeumról, alapításáról 1967-től 1999-ig. Bemutatja a harminc évnek különböző szakaszaiban létrehozott eredményeit, a tájegységeket, azok néprajzi és építészeti tudományos koncepcióját. Ismerteti a kiállításépítést, és a tudományos munkát szolgáló múzeumi gyűjtemények gyarapodását és a múzeum tudományos kiadványait. Nagy eredménynek tartja, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum időben váltott, és a „hagyományos" népművelés eszközein túllépve, a közgyűjteményben felhalmozott tudásanyagot, a tudományos ismeretterjesztés, a múzeumpedagógia eszközeivel, több nyelven adja át. Egyben kijelöli azt az utat a múzeum terveiben már szereplő oktatási-közművelődési központ létrehozása felé.

7 Közel ötven esztendeje, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a megálmodott ötletből valósággá vált. Ezért indokoltnak tartjuk, hogy a 20. század második felének a múzeum létrehozására vonatkozó törekvéseit az önállóságig részletesebben ismertessük. Az eddig megjelent összefoglalások ismerete is indokolja a múzeumtörténet szigorúan a hivatalos iratok, dokumentumok alapján történő - részletesebb megismerését. Indokolja még a bővebb ismeretek közzétételét az a tény is, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tervezése, szervezése, létrehozása és működésének kezdete, olyan időkben és olyan körülmények között történt, hogy nem lehet érdektelen sem a történelem, sem a néprajztudomány számára.