Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)
FÜGGELÉK
«—-303/1969 Dr Hof man Tamás főigazgató elvtársnak Budapest;» VIII Könyves Kálmán krt 4-0. Néprajzi Múzeum Mulfc hó 29-én múzeumukhan a szabadtéri múzeum és általában a néprajzi múzeumban folyó rest&uralc—konzerváló munka jelenéről és kialakítandó jövőjéről folytatott megbeszélést követően e témákról töprengve , a helyzetet mórlegelve es munkatársaimmal - első sorban fő restaurátorunkkal, Szalay Zoltánnal - megvitatva, az alábbiakban foglalhatom össze gondolataimat abban a reményben, hogy esetleg szervező munkájukban - ha csak részleteiben is - hasznosíthatják. Sajnos a Kónrajzi Múzeum a közelmúlt időkig - talán Vargha László eltávo zá sa ota - nél k ülözte a z átgond olt vezetést"" 03 azt az ele ve k i j elolt", hosezabb időre m«g hary»flQfa, kÖ4P3 Ska85^Ce8_JLré n Yjjx ami az adott nehéz3ég gk_ ftllenére la előra vatif.hfthte volna a kibontakozás leheuos^get^ Az elvtelen és következetlen vezetésnek természetes köveckezménye volt a asemélyi kapcsolatokon alapuló összefonódások kifejlődése é s ami ezzel együtt jár, az érdemigjpunka becsüle tének devalválódása ."""amin ideiglenes megbíz ott v ezetők nem változtath attak - £rgh"etően. E z az összevisszaság a múzeum alapvető és mëghatározó funkcióinál /gyűjtés, megőrzés, feldolgozás, bemutatás/ egya ránt tapasztalható volt. Feladatkörömnél fogva a néprajzi fíúzeum muzeológiai munkájából cs ak az állagv édelem /restaurálás-konzerválá ké rdége£t„ äka xaffi.. érinteni, I96I októberében a Múzeumi Főosztály vezetője körrendeletet adott ki, hogy a ^múzeumban restaurátornak érettséginél alacso nyabb végz ettség etCVÓnt nom Ighah fftlvpnnl , mnrfc_jj_jnú^nr^ természettudományok on alapul A fßji^ggfcégp. kül önben nëïa "o'Tg fi^ó^Mag. Természetesen a rendelet azt is közölte a múzeumvezetőkkel, hogy a korlátozásnak nincs visszamenő hatálya, tehát a szerzett jogokat nem érinti. Kö zismert, hog y a .régészeti PLyü.lteménye k anyagával foptiaolahhan még e gy~^Wizecte konzerválásról alig lehetett beszélni a műtárgyak par afinozásán és sellakozasán ki yül^/az különben nom hazai spécialité vulü ; hanem a 'leghaladottabb" európai múzeumok is igy '•konzerváltak 1 '/, a restaurátorok munkája egyebekben ma .idnem kizáróla g a régéHjflfíiM kHrHffl^-fínrfidékek ösazeválo^aüására és kiegészítésére szorítkozott. ~~ " A Néprajzi Múzeum volt a z első inté zmény, m ely 0 uech nlKai p&nJÜBgffl î alól fe lmentést kért / természetesén kapott la a MúzeumiFŐosz tál7/' tói/ ós egyszerre két új embert vett fel középiskolai végzettség • nélk ül. *—~~~ — • A kérdésre csak azért sértem ki, hogy illusztráljam, a konzerválás szintje emelése nem volt a múzeumvezetés igénye. Mivel igénye nem volt, a restaurátorok munkáját csak mint munkafegyelmi kérdést nézte, illetve azzal szemben nem voltak magasabb igényei. Mivel nem voltak lefektetett elveik a restauráló-konzerváló munkát illetően, lehetségessé vált, hogy a több ismerettel rendelkező restaurátor a máshonnan - irodalomból, intézményünktől, stb. - átvett vagy maga által kikísérletezett kezelési receptet sajátjának, személyes tulajdonának és ezért védendő titkának tartotta és azt még a hozzá vagy alá beosztott munkatársainak sem árulta el, tehát
