Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

azok a múzeumi gyűjtemények kezelésénél számukra ismeretlen coctumokkal ecsetelték az egyes darabokat minden kritikai lehetőség nélkül, hisz nem tudták, hogy a keneteknek mi az összetétele. Közismert, hogy egy bizonyos vegyszeres kezelés után csak abban az esetben szabad - ha a tárgy további romlása miatt azt ismét kezelni kell - újabb kezelés alá venni, ha az előbbi kezelés recepturáját és az alkalmazott technológiát ismerik. A világ egész vegyipara és vegyi anyagok ipari alkalmazása is ezen a technikai ábécén alapul. Természetesen a múzeumi műtárgyak állagvédelmére - azok egyedi volta miatt - ez a szabály móg inkább vonatkozik. Az ásatások során előkerült és igy a földben károsodott fém, kerámia, üveg tárgyak sokkal inkább megromlottak mint a recens történelmi és néprajzi leletek,, tehát az előbbiek a felszinrehozás után rögtön intenzív kezelési;, konzerválást kivannak, hogy a gyors romlásukat fel lehessen tartóztatni. A néprajzi gyűjteményekben a fémből, kerámiából, üvegből készült műtárgyak mellett a régészekhez képest hasonlíthatatlanul nagyobb számban találhatók a szerves anyagokból /fa, csont, bőr, gyapjú, haj, selyem, szárú, toll,kender, len, juta, háncs, szalma, kéreg, hántolatlan vagy hántolt vessző, viasz, stearin stb./ készült műtárgyak, melyeket romlással, megsemmisítéssel fenyegetnek a környezet fizikai, kémiai, biológiai tényezői. Ahhoz, hogy a múzeumi gyűjtemények kezelésével megbízott resbaurátor-konzervátor helyesen és az adott viszonyokhoz képest'-logcélszerübben járjon el„ ismerni kell az előbb felsorolt anyagféleségek sajátosságait, romlása okait, diagnosztizálni kell ez éppen megvizsgálásra kerülő műtárgy baját, ismernie kell az adott esetre szükséges eljárást, mert csak Így várható hathatós eredmény. Az ok-okozati Összefüggések ismerete a romlás mai mértékének helyes értelmezéséhez és segitő receptura tudatos alkalmazásához elengedhetetlen. Ilyen széleskörű okadatoló értelmezésre azonban csak az a restaurátor-konzervátor lehet képes, aki a kellő rátermettségen, a feladata iránti lelkesedésen kívül kellő tex-mészeu tudományos ismerettel is rendelkezik /fizikai, de mindenek előte kémiai és biológiai főiskolai szintje/. Hogy a múzeum másfélszázezer darabos gyűjteménye állagvédelme jó kezekben lehessen, feltétlenül főiskolai végzettségű, biológia kémia szakos képzettségű vezetőrestaurátort kell keresni ós találni a műhely élére minél előbb. A beosztott restaurátforoknak is miud középiskolai érettségivel kell rendelkezniük, hogy a vezető restaurátor által előirt es kiadott receptek alkalmazásával kapcsolt hatásmechanizmust, a lejátszódó kémiai reakciósort megértsék és igy ne csak érzelmi kapcsolat vezeese őket az előírás "szolgai" követésére, hanem az okodatolt belátáson alapaljon. Az ilyen szintű szakmai vezetés ós ugyanilyen szintű követés a záloga a tartós állagvédelemnek. A múzeumi műtárgyvédelem azonban nem bizható kizárólag a restaurátorokra. A kezelésnek a megadott muzeológiai célok érdekében megfelelő muzeológiai olvek alapján kell megtörténnie, vagyis a muzeológiai célok erdekében, bizonyos muzeológiai szabályok ál cal megszabott keretek között kell az állagvédelmi kezelést lefolytatni a fizika, kémia, biológia tanai és tenyészettudományos vas logikája szerint. Mivel az egész állagvédelmi munka a (pnijtornényanyag, berj motzet és az emberi művelődés tárgyi blzonyitokaiért, tanudarabjaiért folyik, a kezelésnél a muzeológiai elvoknek ós szabályoknak döntő súllyal kell latba esni. Ezért nagyon fontosnak kell tartani, ho*y a múzeum re s t a urái 6-konzervál ó részlege /csoport, brigád/ vezető embere természettudományos képzettségű /biológia kémia szakos főiskolai végzettségű/ főresfcaurátor legyen ugyan, de a restauralókonzerváló roszleg része legyen olyan osztálynak, melynek a vezetője muzeológus legyen. Kézenfekvőnek kínálkozik oly osztály /másként is nevezhofcik ezt a szervezeti egységet/ létrehozása, mely amúgy is a múzeumi gyüjtemények számontartásával, muzeológiai rendezésével, rendszerezésével foglalkozik. Kifejezetten a múzeumi szaknyilvántartást végző osztály íglállibasára gondolunk, mert annak tisztje, hogy a gyüjtemónydarabok sorsával foglalkozzon a bekerüléstől leltározásig, kartonozásig, mutatózásig, tisztításig, konzerválásig /ha kell restaurálásig/, végső raktári elhelyezésig, az egyedi hoz-