Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

<$ÜD/5^ mány tört éne ti előadások bizonyították, a szabadtéri múzeum és a Néprajzi Múzeum évtizedek óta nemcsak együttjáró gondolatok, hanem tárgyban is együtt vannak, hiszen a Néprajzi Múzeum őrzi az ezeréves kiállitás megmaradt tárgyait és a Néprajzi Múzeumból indult ki mindig - szinte egészen a mai napig - a szabadtéri múzeum gondolata* Úgyhogy őszintén szólva egy kis meglepetéssel vettük tudomásul, hogy nem a népligetben lesz a szabadtéri múzeum, ahol eddig évek óta elképzeltük, de ha ez már igy dőlt el, ezen nem vitatkozunk* Ortutay Gyula a muzeumok célját három pontban jelölte meg és a harmadik pontból, a bemutatás pontjáról kiindulva szeretnék a w

éprajzi Múzeum mostani helyzetére rámutatni* îlïfcD/lfô Tóth János: Tisztelt értekezlet! Az építész nehéz szívvé! veszi tudomásul, hogy szakmája egyik remekművének a nevét ne~ t emiitheti és most arról nem.lehet beszélni. Annál többet szabad és lehet beszélni - bár most már szükreszabott az idő a paraszti építészet remekmüveiről, amelyeknek egy csodálaBob/lty tos, részünkről régóta várt és álomszerűnek látszó, - ahogy ^ Dobrovits kartárs említette - ügy megvalósításának döntő szakaszában, a megvalósulás előtti napján vagyunk. Az Építésügyi Minisztérium Műemléki Osztálya örömmel üdvözli ezt a re dkivüli alkalmat és különös örömünkre szolgál az, hogy a nagy Skanzen kialakitása most már napirenden van. Az építész ennak is örül, hogy a Néprajzi Múzeum, amely olyan rettenetesen messze és olyan rettenetesen rossz helyen van, végre elkerülhet egy megépítendő épületkomplexum szomszédságába és igy ez a páratlan együttes a néprajztudomány és a népi műemlékvédelemnek lesz majd - romantikusan mondva - fellegvára.