Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

Nagy Eleméri Nagyon késő van és az ülés során mindenki saját tudományága szempontjából igyekezett ezt a magyar Skanzenproblémát bőviteni. Engedjék meg, hogy röviden építészeti szempontból szóljak ehhez hozzá, hiszen elsősorban építészeti műemlékeket fogunk oda begyűjteni. Ezért tartom nagyon fontosnak ezt a kezdeményezést, mert az építészet és általában a müvészetszemlélet az építőművészettel szemben az idők fo^/amán változik és mindenkor a maga szemp'ontjából látja a problémákat. Épp igy a mult század végének és a század elejének romantikus történeti szemlélőpontja ezzel a népi építészettel szemben megváltozott és éppen ebből a primitiv népi építészeti talajból táplálkozik a modern építészet számos törekvése. Tehát számunkra, épitészek számára, igen fontos lesz ez a szabadtéri múzeum, hiszen itt tanulmányozhatjuk most már nem a romantikus formát, hanem azt az építészeti alkotószellemet, amely az anyaggal közvetlen kapcsolatban hozta létre ezeket a példákat. Jó példaképünk erre vonatkozólag a finn építészet és az északi államok építészete, amely nemcsak a Skanzen építések területén járt elől, hanem épitészeti szelleme is szervesen kapcsolódik az egyszerű népi formálásmódhoz és egyszerű anyagfelhasználáshoz. Végezetül egy gyakorlati javaslatot szeratr.-ilc tenni. Vargha László kezében nagyon jól látnám ezt az egész Skanzen problémát. Láttuk az ő alapos feldolgozását, rendszeresését és a népi emlékek feldolgozásmódját. F ii 1 e p Antal: Röviden szeretnék bizonyos tapasztalatokról beszámolni, amelyek a Skanzennel, ill. a népi építkezés emlékeinek megőrzésével kapcsolatos rövid gyakorlatom alatt előfordultak. Elöljáróban egyet kellene hangsúlyozni, hogy a Skanzen népi építészeti probléma és mint ilyen, sajátos probléma**- és különleges szakemberekre, a népi építkezés kutatóira van szükség, amikor ezeknek a kérdéseknek a megoldását meg-