Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen

szerint azt találta, hogy Csongrád megyében még mindig 90.615 fő élt tanyán, és ez az összlakos­ság 20,6 százaléka volt. 102 A lakóépületek 95,9 százaléka vályog- és vert falú. Tanyai speciali­tás az, hogy az épületek többsége alapozás és szi­getelés nélküli. " 103 Ez az utóbbi megállapítás nemcsak a lakóházakra, hanem a tanyai állatszál­láshelyekre is vonatkoztak. A kerekólak kialakulásához Népi építményeink közül a kerekólnak olyan ősi jellege, nyugodtan leírhatjuk, misztikuma van, ami máig izgalmas talány. Már az alap rajzo­lata is geometriai csoda. A kör a legtökéletesebb síkot határoló, önmagába visszatérő végtelen vo­nal, amely a két dimenziót legtökéletesebben, és a legkisebb felületet igénybe véve határolja. A kör kulturtörténelmunk kezdete óta kultikus. A kör alaprajzra építkezve olyan misztikus csodák, emberi erőfeszítések születtek, mint például az oltárkövet kifelé haladva több kört, körgyűrűt is magába foglaló angliai Stonehenge. Az ősi civilizációkban általában 4-6 „öselem­ről" beszélnek. A legegyszerűbb és legkevesebb őselem a hinduizmusból ismert, amely életforma (és nem vallás!) a levegőt, vizet, tüzet és a földet különbözteti meg. Annál a kör alaprajzú épület­csoportnál, amelyet itt tárgyalunk, mind a négy föllelhető. A legkézenfekvőbb, hogy ezek anya­gának jelentős része föld, még akkor is, ha falát égetett téglából rakták. A földfalakat vízzel ele­gyített földből, azaz sárból rakják, levegőn szárít­ják ki, és mint minden nem tömör épület, belse­jében, de anyaga között is levegőt tárol. A hajlék építmény, amely olyan héjszerkezet, „edény", amely, mint anyaméh a gyermeket, magába fog­lalja és az embert „tárolja" 104 , vagy annak vala­milyen készítményét, eszmeiségét. (A tüzet ké­sőbb tárgyaljuk.) A kerekólak származása egyetlen építménnyel történő összevetés alapján - például a fönnálló kúpos formájú gabonásokhoz hasonlítással - a tudomány mai álláspontja szerint már nem téte­lezhető föl. A kerekólakról 1983-ban - hivatkoz­va VARGHA László ismert megállapítására, hogy ti. a kerekólak építéséhez a boglya formájú gabonások szolgáltak volna mintául 105 - még magunk is így vélekedtünk: „[...] a gabonásver­mek mintájára épültek ° Nézetét, szakmai, emberi tekintélye és meg­alapozott tudása miatt több néprajzkutató is át­vette. A BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor szer­zőpáros így fogalmazott: „Feltűnő, hogy a tyúk­ólak több helyen a terménytárolóikkal, ...az Al­föld délkeleti részén a boglyakemence alakú ga­bonásokkal azonos szerkezetűek és for­májúak. " 107 SZTRINKÓ István már jogosan kételkedik, amikor azt írja, hogy a kerekólak gabonásokból való eredeztetése nem tekinthető egyértelműen bizonyítottnak, hiszen kerekólak olyan területe­ken is vannak, ahol nincsenek boglya alakú gabo­nások, de például Kiskunfélegyháza környékén vannak, ahol viszont nincsenek kerekólak. Sze­rinte - és ez nagyon fontos, hogy tágítja az ere­deztetés határát -, a kerekólak származása mind a kontyos kunyhók, mind a boglya alakú gaboná­sokból lehetséges. 108 Mit tudunk eddig a kerekólakról? HARKAI Imre a temerini kerekólról ezt írta: „ Sajátságos formája van azonban a tyúkólnak: hasonlít a boglyakemencéhez. Épülhet nádvázra tapasztott sárból vagy téglából. Süvegformáját az utóbbinál is megtartja. " 109 NAGY Gyula írta a kerekólról: alapját ledön­gölték, lesimították. Fala 6 colos vályogból ké­szült, a vályogot sárhabarcsba rakták. Emberma­gasságban, egyenesen húzták föl. Átmérője 1-1,5 ölnyi volt. A fal tetejére került egy erősebb fa, keresztbe rá ágak, erre cirok- vagy kukoricaszár. Erre mindenféle gaz került. Szénakötéllel, dróttal lekötötték. Ma inkább libát tartanak benne. 110 NAGY Gyula a kerekólnak újabb nevét emlí­ti: A guliba emeletes boglya alakú „kerekól-féle" volt. Fölül a tyúkok, alul a ludak tanyáztak ben­ne. Ebben nem voltak ülők. Az ajtók gyakran nem is egy oldalon nyíltak. Fölmenő falát vá­lyogból rakták. Kisméretben csak egy kotlóalja csibének készült. Alját kitéglázták. 111 SZTRINKÓ István a kerekólakról többek kö­zött a következőket írta: „Szinte az egész Tiszán­túlon, a beregi Tiszaháttól a Körösök vidékéig és Csongrádig igen sok változatukat ismerjük. Ké­szülhettek nádból, vesszőből, vályogból vagy tég­lából egyaránt. Egyformán találunk közöttük kú­pos alakú tetőkunyhót és hengeres falú, kúpos tetejűt[...] Elsősorban a baromfitartás céljait szolgálta, de előfordult disznó-, birka-, kecske-, vagy kutya­ólként is. A kerek ólak kimódolt abb formái között kétszintesek találhatók, ami lehetővé tette a tar­tott jószág fajtánként! elkülönítését. " Il2 SZTRINKÓ István és HARKAI Imre kimu­tatta, hogy a kerekólak nemcsak a Tisza vonaláig voltak ismertek, ahogy azt 1978-ban írtuk, bár

Next

/
Thumbnails
Contents