Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen

szerint azt találta, hogy Csongrád megyében még mindig 90.615 fő élt tanyán, és ez az összlakosság 20,6 százaléka volt.

102 A lakóépületek 95,9 százaléka vályog- és vert falú. Tanyai specialitás az, hogy az épületek többsége alapozás és szigetelés nélküli. "

103 Ez az utóbbi megállapítás nemcsak a lakóházakra, hanem a tanyai állatszálláshelyekre is vonatkoztak. A kerekólak kialakulásához Népi építményeink közül a kerekólnak olyan ősi jellege, nyugodtan leírhatjuk, misztikuma van, ami máig izgalmas talány. Már az alap rajzolata is geometriai csoda. A kör a legtökéletesebb síkot határoló, önmagába visszatérő végtelen vonal, amely a két dimenziót legtökéletesebben, és a legkisebb felületet igénybe véve határolja. A kör kulturtörténelmunk kezdete óta kultikus. A kör alaprajzra építkezve olyan misztikus csodák, emberi erőfeszítések születtek, mint például az oltárkövet kifelé haladva több kört, körgyűrűt is magába foglaló angliai Stonehenge. Az ősi civilizációkban általában 4-6 „öselemről" beszélnek. A legegyszerűbb és legkevesebb őselem a hinduizmusból ismert, amely életforma (és nem vallás!) a levegőt, vizet, tüzet és a földet különbözteti meg. Annál a kör alaprajzú épületcsoportnál, amelyet itt tárgyalunk, mind a négy föllelhető. A legkézenfekvőbb, hogy ezek anyagának jelentős része föld, még akkor is, ha falát égetett téglából rakták. A földfalakat vízzel elegyített földből, azaz sárból rakják, levegőn szárítják ki, és mint minden nem tömör épület, belsejében, de anyaga között is levegőt tárol. A hajlék építmény, amely olyan héjszerkezet, „edény", amely, mint anyaméh a gyermeket, magába foglalja és az embert „tárolja"

104

, vagy annak valamilyen készítményét, eszmeiségét. (A tüzet később tárgyaljuk.) A kerekólak származása egyetlen építménnyel történő összevetés alapján - például a fönnálló kúpos formájú gabonásokhoz hasonlítással - a tudomány mai álláspontja szerint már nem tételezhető föl. A kerekólakról 1983-ban - hivatkozva VARGHA László ismert megállapítására, hogy ti. a kerekólak építéséhez a boglya formájú gabonások szolgáltak volna mintául

105 - még magunk is így vélekedtünk: „[...] a gabonásvermek mintájára épültek ° Nézetét, szakmai, emberi tekintélye és megalapozott tudása miatt több néprajzkutató is átvette. A BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor szerzőpáros így fogalmazott: „Feltűnő, hogy a tyúkólak több helyen a terménytárolóikkal, ...az Alföld délkeleti részén a boglyakemence alakú gabonásokkal azonos szerkezetűek és formájúak. "

107 SZTRINKÓ István már jogosan kételkedik, amikor azt írja, hogy a kerekólak gabonásokból való eredeztetése nem tekinthető egyértelműen bizonyítottnak, hiszen kerekólak olyan területeken is vannak, ahol nincsenek boglya alakú gabonások, de például Kiskunfélegyháza környékén vannak, ahol viszont nincsenek kerekólak. Szerinte - és ez nagyon fontos, hogy tágítja az eredeztetés határát -, a kerekólak származása mind a kontyos kunyhók, mind a boglya alakú gabonásokból lehetséges.

108 Mit tudunk eddig a kerekólakról? HARKAI Imre a temerini kerekólról ezt írta: „ Sajátságos formája van azonban a tyúkólnak: hasonlít a boglyakemencéhez. Épülhet nádvázra tapasztott sárból vagy téglából. Süvegformáját az utóbbinál is megtartja. "

109 NAGY Gyula írta a kerekólról: alapját ledöngölték, lesimították. Fala 6 colos vályogból készült, a vályogot sárhabarcsba rakták. Embermagasságban, egyenesen húzták föl. Átmérője 1-1,5 ölnyi volt. A fal tetejére került egy erősebb fa, keresztbe rá ágak, erre cirok- vagy kukoricaszár. Erre mindenféle gaz került. Szénakötéllel, dróttal lekötötték. Ma inkább libát tartanak benne.

110 NAGY Gyula a kerekólnak újabb nevét említi: A guliba emeletes boglya alakú „kerekól-féle" volt. Fölül a tyúkok, alul a ludak tanyáztak benne. Ebben nem voltak ülők. Az ajtók gyakran nem is egy oldalon nyíltak. Fölmenő falát vályogból rakták. Kisméretben csak egy kotlóalja csibének készült. Alját kitéglázták.

111 SZTRINKÓ István a kerekólakról többek között a következőket írta: „Szinte az egész Tiszántúlon, a beregi Tiszaháttól a Körösök vidékéig és Csongrádig igen sok változatukat ismerjük. Készülhettek nádból, vesszőből, vályogból vagy téglából egyaránt. Egyformán találunk közöttük kúpos alakú tetőkunyhót és hengeres falú, kúpos tetejűt[...] Elsősorban a baromfitartás céljait szolgálta, de előfordult disznó-, birka-, kecske-, vagy kutyaólként is. A kerek ólak kimódolt abb formái között kétszintesek találhatók, ami lehetővé tette a tartott jószág fajtánként! elkülönítését. "

Il2 SZTRINKÓ István és HARKAI Imre kimutatta, hogy a kerekólak nemcsak a Tisza vonaláig voltak ismertek, ahogy azt 1978-ban írtuk, bár