Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen

elrekesztette, s a nyílások alá sétálódeszkát szegeit[...] Szokás még lyukas bográcsot, rostát stb. fölkötni az eresz alá, s abban fészkeltek a galambok. "

92 Kutya. „Az első világháború előtt kezdett általánossá válni a kutyaház készítése. Általában az ól és az istálló közelében, sokszor az istálló végében csinálták. Olyan helyre tették a kutyaházat, hogy a kutya belőle szétlásson. Legtöbbször vályogból rakták. Csutkaszárt tettek rá és letapasztották. Ritkán bemeszelték. Néhol cseréptetejű volt. Egyesek deszkából ütötték össze a kutyaházat. Az ilyennek deszka volt a nyeregteteje is[...j Sok helyen ládában, vagy használt kasban volt a kutyának a helye. "

93 Saját korábbi tanulmányunkból néhány idevonatkozó, rövid idézetet közlünk. Ólak. „Kezdetben közhasználatúak a valódi veremólak, amelyek földbevájt, gyakran tető nélküli gödrök voltak. "

94 (Lásd: a kardoskúti Fehértó partján, Mónus János tanyájában, föntebb említett hizlaló gödröt.) Napjainkig használatban állt a gunyhók mintájára készített, 10-80 centire a földszint alá mélyített nyeregtetős veremól. A tető gerincét ágasfák tartották, később a két végén fordított V alakú fedélfák, a tető alsó végén pedig a földre támaszkodott, (»Seggönülö tetözet«.) Többnyire náddal fedték és letapasztották, "

95 „Az állatfajták nagyságától és számától függően változott az ólak mérete, elhelyezése és építésmódja. Tanyaházzal, állatszálláshellyel, vagy gazdasági épületekkel csak ritkán került egy fedél alá, gyakrabban épült külön. Fennálló falaira szelemenágassal („lábasói"), majd nyeregtetővel került a fedél. A 19. században terjedt a padlásolt ól. "

96 „A tanyatelken az ólak a tanyaház közelében, annak egyik végénél, még gyakrabban a bejáratával szemben helyezkednek el. Ez a telekelrendezési mód, a könnyen szemmel tarthatósággal függ össze, és már a 18. század derekától kialakul; a rablások, a betyárvilág kiterjedésével nyer jelentőséget. Az istállókhoz hasonlóan, a 18. század végétől az ólak is egyre nagyobb méretűek és többosztatúak lettek. Mind a sertés, mind a tyúkólak között 2-3, sőt 5 részest is találunk. Ez az állatállomány différenciait, egyre célszerűbb tartását bizonyítja. Az ólak építőanyaga valamennyi épület között a legváltozatosabb. A vásárhelyi tanyák népe a 18. században ólat épített »nádból, fenyőfából, sárból, vályogból, töltésből; volt földből ásva; az oldala tapaszos földből való.« A 19. század első felében: »sárból, vályogból, tölgy- és fenyőfából, deszkából, földből, fedél nélkül, gyékény tetejére, töltésbőh építkeztek. "

91 „[...] Téglafalú ólakat csak a 20. században építettek. "

98 Aklok. „Az akol szónak a vásárhelyi tanyavilágban hármas jelentése alakult ki. A 18. század elején, akár az istálló, az akol is meghatározatlan fajú és nemű állatok szálláshelyét jelölte. A tanyai építkezés terjedésével mind inkább tetővel is ellátták, állandó épület, elsősorban birkák és sertések szálláshelye kapta e nevet, de ismerünk marha-, ökör-, ló-, mezei-, szalmás- és szénásaklot is. A 20. században az ólak előtt elkerített udvart, kifutót is akolnak hívták" A 19. század első felében találtunk marha-, ló-, sertés-, malac-, fejő- juh- és szénásaklot. „ Megfigyelhetjük, hogy az előző félévszázadhoz és a becsült tanyaszámhoz képest csökkent az aklok száma és ez a folyamat a 19. század második és a 20. század első felében tovább tart. Ennek alapvető oka az volt, hogy az akol korszerűtlenné vált és kiszorította a nagyobb védelmet nyújtó hodály és szín. A 19. század első felében az aklok készültek Möltésből, dudvából, garádjából, nádból, vályogból.« Némelyikben jászol is van. "

99 Esztrongák. „A juhok elkerített, többnyire fedél nélküli, ritkábban egyszerű gaz, nád fedéssel ellátott szálláshelye, illetve ideiglenes tartási helye. Akár az aklokat, ezeket is kiszorította a nagyobb védelmet adó juhhodály és szín. 1848-ig több esztrongát becsültek a városi ház telkén, mint a tanyán. Ennek az az oka, hogy a minden zöldet lelegelő juhokat a legszigorúbban tiltják a tanyai és réti földekről. A Pusztán legeltetett birka egy része rideg állattartással egész évben a külső legelőn maradt, másik része télire a városba került és csak kisebb, harmad része jutott a tanyai telekre. Készültek: „nádból, töltésből, árokból, vályog kerítésből. A juhszínnel és juhakollal gyakran összeépítették, "

100 „A »kötröc« vagy »fiók« az esztronga fejőhelynek szolgáló, többnyire rudakkal elkerített része. Általában akkora hely, ahol az anyaállatokat egyenként megfejhetik. "

101 Végezetül idekívánkozik egy fontos adatsor. KOMÓCSIN Mihály az 1970. évi népszámlálás