Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen

NAGY Gyula a vásárhelyi Pusztán végzett részletes kutatási eredményeiből idézünk. A mangalica disznóólaknál a 19. század második felében még ritkán alkalmazott szükségólat említ: „[...] a szalmakazalba vájtak üreget. Ott fiadzott le a disznó, s ott nevelte föl fiait. " A frissen rakott szalmakazalba kézzel üreget téptek, és a száját egy-egy fával föltámasztották, vagy néhány rudat vízszintesen szúrtak a kazalba; avagy a kazal közepén kigyűrtek egy megfelelő nagyságú üreget és ezt deszkaajtóval zárták le. Volt tanya, ahol nyáron a disznók karámban voltak. Falát vastagon szárízikből rakták. Hátsó falához fészertető támaszkodott, amelyre szalmát hordtak. Elejét oszlopok, rudak tartották. Deszkaajtaja volt. Egy falka: 30-35 db disznó fért benne.

79 A disznóól a tanyán külön állt, istállóval nem ragasztották össze. Ritkán birkaól került mellé, egy fedél alá. Elejét lehetőleg keletre tájolták. Falát sukkos

80 vályogból rakták, ritkábban vert falú volt. Ritka a deszkafalú. Nyeregtetejére gaz került. Rakott, vagy vert tetőt készítettek, utóbb cseréppel födték. A szegényeknél tapasztott sártetőt alkalmaztak. Padlásolás nem volt. Ritkán tapasztották és meszelték. Aklot nem mindig építettek elébe. Az akol akácoszlopokra szegezett deszkából készült. Az akol falát olykor vályogból rakták, az alját kitéglázták.

81 A juhok építményei. A falkás juhot juhszínben tartották vályogból, vert falból készült. Ebben 50-60 birka volt. Nyeregtetejére cserép vagy nád került. Cserép esetén lepadlásolták. Szeles ajtaja volt. Gyakran féször alatt teleltek. Gyakran az istállóban tartották, a marhák mellett. A juhhodály falát téglából rakták, cseréppel födték, oldalain szelelő ablakok sorakoztak. Padlásolás nem volt. A padlója döngölt agyagból készült. A tele-, vagy tömör ajtót nyáron rácsosra váltották. Ajtó volt a hodály két végén, illetve középen, egymással szemben, hogy a trágyahordás könynyebb legyen.

82 Tyúkól, csirkeól. A 19. század második felében a disznópadláson ültek el. Építettek tyúkvermet, veremólat,P Téglalap alakú gödröt ástak. Két végére függőlegesen, a föld fölé nyúló akácoszlopot állítottak, rá a szelement helyezték. Elől inkább kecskelábat alkalmaztak az ajtó miatt. A tetővázra gyékény, nád, szárízik került majd polyvás sárral letapasztották. Homokos mésszel 2-3 alkalommal bemeszelték. Ritkán vályogból fölmenő falat is építettek bele. Ezeknek gaztetejük volt. Rajtuk 2-3 szellőzőnyílás volt.

84 A tyúkól vagy külön állt, vagy a disznóóllal közös tető alatt. A tyúkól többfiókos rendszerű volt. A vályogólat nem, a cseréptetőst lepadlásolták. Szerették a szalmatetőt. Bejáratára deszkaajtó került. A falon néhány szellőzőnyílás volt. a tapasztott falat kívül-belül bemeszelték.

85 Libaólak. „Fekete Sándorok »petróshordóba« szedték föl a gyönge libákat. Ezt azért tartották alkalmasnak, mert kerek volt, s így nem szorult meg benne a liba és nem taposta egymást, mint a rekesztés sarkaiban. Rossz vesszőkas is megfelelt erre a célra [...]" A kislibák 4 hetes korukban kerültek ólba. „Az előbb említett Fekete Sándor az ól sarkait kibélelte szalmával, s így a sarkokat eltűntette. "

86 A libaól a tyúkól mellett, gyakran azzal „egy gerinc alatt" volt. Libák kerültek kocsiszínbe vagy üres disznóólba is.

87 Pulyka. Nincs külön óluk. 3 hetes komk után a tyúkokkal együtt tartották őket. 40 felett már a tehénistálló egy részét foglalták el. Felnövekedve szabadban tető nélküli ülő fát készítettek neki és azon éjszakázott.

88 Ültek ólak gerincén, fák ágain is.

89 Gyöngyös. Tyúkkal keltették. Már 5-6 napos korukban kivitték a gyöpre, ahol 4. m. hosszú deszkákból összerótt szögletes kutricába kerültek. Ilyenkor még 300 csibe is belefért. Külön ólban tartották őket. Például Fekete Sándor 5x2 m-es ólban, amelyet belülről ülőlécekkel láttak el. Feketééknél 600 gyöngyös is ült az ólban.

90 Galamb. „Mivel a galambnak nyugodt hely kell, azért a galambdúcot csendes helyen állították föl. Általában 40-50 páros volt. Két akácoszlopra helyezték el, jó magasan, hogy a macska ne férjen hozzá. Sőt az oszlopokra bádogot is szereltek, hogy a »féreg« (görény, menyét) se találjanak a galambokra. A galambdúc mindkét oldalán három-öt sor fészek volt. A nyílások alá sétálódeszkát szegeztek. Zsindellyel fedték [...] "

91 „A legtöbb tanyában a melléképületek padlásán tartották a galambokat f...j A kispadlásra rossz vödröt, kast, kotlát, tettek, s azután nem törődtek velük. Néhol a tanya, vagy az istálló mögött volt a galambok helye. A gazda a melegebb oldalra készítette el a fészkeket. Karókat vert az eresz alá a falba. Erre egy szál deszkát fektetett. A külső szélére egy másik deszkát állított. Ebbe vágta a lyukakat. A fészkelőhelyet deszkával, vagy cseréppel