Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen

Szenti Tibor HAGYOMÁNYOS TANYAI ÓLAK, AKLOK, ESZTRONGÁK ÉS GALAMBDÚCOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN Bevezető Tanulmányunk folytatása a Ház és Ember című, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyveiben - levéltári kutatás és terepbejárás során - az általunk gyűjtött hagyományos hódmezővásárhelyi tanyai építkezést részletekben földolgozó fejezeteknek. Korábban a vásárhelyi hagyományos tanyai építkezés vázlatát adtuk a Kiss Lajos Emlékkönyvben

1

. A tanyai istállókról

2 és a kerekólakrófi gyűjtött teljes anyag jelentős részét a szegedi Móra Ferenc Múzeum Évkönyveiben közöltük. Ennek megfelelően, a kerekólakról jelen tanulmányunkban összefoglalást nyújtunk, illetve az azóta gyűjtött, még közöletlen dokumentumokat mutatjuk be. Ebben a tanulmányban szándékosan nem szólunk ajuhszínekről, amelyeket majd a színekről írt külön fejezetben tárgyalunk. Levéltári kutatásaink során a feudalizmus utolsó, közel másfélszáz évében (1744-1848 között) két olyan fond irataira támaszkodtunk, amelyek bőségesen tartalmaztak becsüjegyzőkönyveket, inventáriumokat, vagyonleltárakat. Ezek a hódmezővásárhelyi Városi Levéltárban őrzött „Becsüjegyzőkönyvek" kötetei, és a „Protocollum Judicialc" (főbírói, bírói jegyzőkönyvek) 2. és 3. sz. kötete. Néhány vásárhelyi vagyonleltárt találtunk még a Szentes Városi Levéltárban őrzött büntetőperek és polgári vagyonperek között is. A kapitalizmus korában a vagyonleltárak egy kötetbe gyűjtésének szokása sajnos megszakadt. Ettől kezdve rengeteg ráfordított munkaórával csak a vásárhelyi Városi Levéltárban őrzött Árvaszéki iratok sok folyóméter aktáinak tanulmányozása során, az elhalálozási, örökösödési, vagyonmegosztási eljárások során mellékletként találtunk néhány becsüjegyzőkönyvet. Jelen tanulmányunk részére olyat, amely tanyai ólakat is említ, mindössze 6 darabot. Amíg a terepmunka során dokumentálhatóan a feudalizmus korában épült tanyai épületeket már csak elvétve találtunk, helyettük a becsük leírása adott bőséges eligazodást. A leltárak megszűnésével - a 19. század második feléből, elsősorban az utolsó évtizedeiből a második világháború befejeződéséig épült jószágtartó építményekből - a terepmunka eredményeként gyűjthettünk össze kellő számú anyagot e tanulmányunk megírásához. A két módszer így egészítette ki egymást, hogy a tanyai hagyományos építészet emlékét megőrizhessük. Levéltári gyűjtésünk és terepmunkák alkalmából, hangsúlyozottan vásárhelyi viszonylatban, a tanyai építmények keletkezése során 3 fő korszak alakult ki előttünk, amelynek határait pontosan megállapíthattuk. I. Korszak: 1744-1849. (Feudalizmus utolsó időszaka.) A megmaradt adatok alapján két részre bontva: 18. század (1744-1800), és a 19. század első fele (1801-1849).

4 II. Korszak: 1850-1879. („Feudál-kapitalizmus": az önkényuralom és a dualizmus első része.) III. Korszak: 1880-1945. Az ipari forradalommal és agrárzendülésekkel, mezővárosunkban közel évszázaddal később kibontakozó kapitalizmus. (Itt jegyezzük meg, hogy az ólak esetében - eddigi kutatásaink eredményeként - 1922 volt az az utolsó év, amikor írásban dokumentált vagyonleltárt találtunk. ) Az első korszak két félévszázadának adatait táblázatokba foglalva, részletesen, a levéltári anyag betűhív visszaadásával adjuk közre, míg ezt a második és harmadik korszaknál, amelyeknél mindösszesen 6 ólat tudtunk így bemutatni, értelmetlennek találtuk. Itt az inventárium ólra vonatkozó teljes leírását, a megmaradt egy-két sort közöljük. A vagyonleltárak leírása alapján megállapíthattuk, hogy a 19. sz. elejétől kialakultak azok a szállás-tanyai épülettípusok, ezek különösen az állattartó épületekre voltak jellemzők, amelyeket a későbbi korszakolásunkban is jellemzőnek találtunk, és terepbejárásunk során a 20. sz. köze-