Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

LUKÁCS LÁSZLÓ: Falazatok a Káli-medencében

2. kép. A kőfalú, törpeoszlopos, kosáríves árkádsorú tornáccal épült Kenessey-ház (Balatonhcnye, Kossuth u. 125.) előtte kő támfallal, kőpilléres kerítéssel (1985) (LUKÁCS László felvétele) Az igényesebb építkezéshez, a mészhabarcsba rakott kőfalakhoz, téglaboltozatokhoz és a vakoláshoz helyben égettek vagy a közeli települések mészkemencéiből hozattak meszet. A monoszlói református egyház gondnoki számadáskönyvében 1845-ből olvasható: „A dékány mészégetőért lévén költség 16 xr Az ekklésia számára meszet égettetvén, pulai erdőről tölgyfát, 9 ölet hozattam, öl it 5 fo 15 xr 47 Ft 1 xr Ugyan a' mész kementzéhez jakabfai erdőn 8 ölet,ölit 6 ft 33 xr 52 Ft 24 xr Pulai erdőre fa vevőkre költség 1 Ft 6 xr Mész égetőnek a' kiégetésért fizettem 25 Ft Az Ekklésia részére meszet égettetvén a' felesleget eladtuk s bejött 43 Ft 45 xr"

39 Monoszlón később is égettek meszet. Csekő Péter jómódú gazda közvetlenül az első világháború előtti időszakban égettetett meszet Rátótról hozatott mészégetőkkel. A meszet helyben értékesítette. Monoszlón meszes Csekőnek nevezték. Az 1920-as években Kerkápoly Dezső a veszprémi püspöki uradalommal szerződött feles mészégetésre, az égetéshez a püspökség erdejét használta. 1930 körül a püspökség is égettetett meszet a csicsai erdőben. 1925 táján egy szerb nazarénus kereskedő égettetett meszet, szintén felesben a püspöki uradalommal. Utoljára az 1970-es évek közepén Felsőtárkányból (Heves m.) jöttek mészégetők, akik a csicsai erdőn égettek. Köveskálon az 1880-as években a református egyház égettetett meszet, Henye felé, a Tabánban. Az első világháború kitörése előtt Fábián Dániel téglával kirakott, állandó mészkemencéket építtetett, amelyekben már kőszénnel tüzelt. 3. kép. Köböl rakott árkádsor Major Dénes egykori cselédházán, átépítés közben. Balatonhenye, Kossuth u. (1985) (LUKÁCS László felvétele) O is a felszínen összegyűjtött mészkövet használta. A második világháború éveiben Balogh pékmester próbálkozott utoljára mészégetéssel. Balatonhenyén a két világháború közötti időszakban Bodor Lajos égetett a csicsai erdőben és a Horkai-dülőben. 1935 körül Varga Sándor rakott még két kemencét. Az 1970-es években itt Borsod megyei, cserépfalui mészégetők dolgoztak. A káli-medencei mészégetés mindvégig helyi jelentőségű maradt, csak a saját falujukat, vagy az egészen szűk környéket látták el mésszel, ezt is csak időszakosan. A Káli-medence közelében: Mencshelyen, Vászolyban, Pulán, Sümegen, Tapolcán is égettek meszet. Egy-egy nagyobb építkezéshez innen is hozathattak meszet: „Május hó 7-kén Puláról meszet hozattam 6 kilát, 1 Ft 6 xrval, 6 Ft 36 xr." - jegyezték fel 1832-ben a kővágóörsi ágostai vallást tartó nemes közönség számadásában.

40 E településekről, de a Bakony távolabbi mészégető községeiből, így Ösküből, Ősiből, Peréről, Pétről, Hajmáskérről, Ajkáról is eljutottak a ponyvás meszeskocsik a Káli-medencébe. A tavaszi nagytakarítás, meszelés idején sűrűn jártak. Róluk írta a Malonyay-féle népművészeti kötet 1912-ben: „A sümegi mészégetőnél ötven-hatvan meszes zsidó is várakozik, hogy széthordja a meszet a megyékbe."

41 A 20. század közepéig a Káli-medencében téglából csak ritkán készült főfal. Válaszfal építéséhez is csak elvétve használták. A legtöbb téglát a kéményekhez, esetleg a boltozatok, tűzhelyek építéséhez használták fel. Szentbékkállán uradalmi téglaégető működött, ahol téglásként Fi József dolgozott. Az agyaggödör és a téglaégetés helye az erdő mellett volt. Fával égették a téglát, a múlt