Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

LUKÁCS LÁSZLÓ: Falazatok a Káli-medencében

1. kép. A Csekö-ház (Köveskál, Henyei u. 11.) kőkerítésekkel (kübástya) (1985) (LUKÁCS László felvétele) szú, 1,5-2 m-es köveket is egyenesen tudtak hasítani. A jövesztés másik eljárásánál a vékony természetes hasadékokba vagy vésett lyukakba faékeket vertek, amelyeket vízzel öntöztek meg, az így megdagadó faékek szétrepesztették a kőtömböt.

29 Ha a kőfalat két kőműves rakta, akkor a fal kívül-belül egyenes volt. Abban az esetben, ha csak egy kőműves falazott, az kívül törekedett egyenesre a fallal. Ezt überhand falazásnak nevezték. Sárral, agyaggal dolgoztak, arra ügyeltek, hogy le ne folyassák vele a falat. A kövek közül nem dudorodhatott ki a sár, mert akkor, ha vizet kapott, visszagyöngült a falazat. Rakás közben, ha eső jött, két szál pallóval letakarták a falat. Mindig zsinórba rakták a követ. A zsinór vége a sarkon és a smaccon volt.

30 A falazásnál a sarok és a smacc volt a legmagasabb falrész, közte rakták ki a falat. 25-30 cm magas faldarabokat apró, lapos kövekkel mindig egyenesbe hoztak, hogy rendes kötést tudjanak csinálni.

31 A fal hosszában és keresztben is kötésre törekedtek. Utóbbira azért volt szükség, hogy a kőfal két rétege szét ne csússzon. A nagy kő mellé így kicsi jött, majd arra a következő sorban újra nagy. Külön ügyeltek a sarokkötésre. A sarokkőnek hosszúnak, magasnak, lehetőleg hasáb alakúnak kellett lenni. Ha találtak ilyent, azt félretették sarokkőnek. Főfalnak a 18-19. században 70-80 cm vastag kőfalat raktak. A 20. században ez már csak 50 cm-es volt. A kő válaszfalak vastagsága korábban 60 cm, a 20. században 40 cm volt. A válaszfalak helyénél a főfalba jó hosszú kötőköveket raktak. Kő bolthajtás rakásához deszkából készült sablont, ramonádot használtak.

32 A boltpince építéséhez használt deszkasablon az árkus.

33 A különböző kőfajtákat a nép is számon tartja: a pliocén kvarchomokkő helyi neve fehérkő, SL permi vörös homokkőé vöröskő.

34 Balatonhenyén özv. Mátyás Károlyné (sz. 1925) a hopoka-kővoi és kéménykőről beszélt. Szerinte a hopokakő nagy, lapos, varacskos (göcsörtös) külsejű kő. A keménykő vörös színű, kicsi, gömbölyű, könnyű kő. A hopokakövet 1847ben FÉNYES Elek is említette Balatonhenyéről: „... a helység keleti halmos határán sokszor igen különös sírokra bukkannak a lakosok, mellyek a határban fejtett szelvény kővel, mit hopoga kőnek neveznek, vannak kirakva."

35 Ugyancsak Balatonhenyén Szálai Gábor (sz. 1901) így beszélt a kőfejtésről, kőfalazásról, kőformákról: „Kőből van a fal, fekete, fehér, sárga kőből. A dombokból szedték elő. Domokos megye

36 területéről fejtették a református templom köveit, csak a föld színéről szedték össze, ásták ki, sárral raktár össze. A fundamentumkő, 60-70 cm mély, a falvastagság 60 cm. Ha mocskos (gömbölyű) a kő, abból nem lehet 50 cm-es falat rakni. Azért csináltak 60 cm-es falat, hogy a mocskos kő elférjen benne. A mocskos kőből szaporodik a fal, a laposból nem. A fölső faluvégen vannak agyaglikak, onnan szedték össze az agyagot sárnak. Az agyag közé feketeföldet tettek a fundamentumgödör földjéből." Az 1910-es népszámlálás során a Káli medence 8 községéből összesen 2 földfalú házat írtak össze.

37 A többi házat kő- vagy téglafalúnak tüntette fel a statisztika, ami területünkön 100%-ban kőfalat jelent. A házak számáról és falazatuk anyagáról a következő táblázat tájékoztat: Község A házak száma A házak anyaga kő vagy tégla vályog vagy sár Köveskál 228 227 1 Balatonhenye 155 154 1 Monoszló 120 120 Szentbékkálla 176 176 Minds/.entkálla 173 173 Kővágóőrs 562 562 Kékkút 67 67 SalfÖld 140 140 CSERJÉSSY Károly még 1935-ben is ezt írta Kövcskálról, de írhatta volna a Káli-medence bármelyik falujáról: „Házai terméskőből épültek. Köve bőven van, mely olcsóbb építési anyag minden egyébnél."

38 A Káli-medencében és környékén a mészégetéshez szükséges mészkő is rendelkezésre állt.