Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

FLÓRIÁN MÁRTA: Kecskés Péter 60 éves

6. kép. Kiállításrendezés közben tési terve címmel a Múzeum tudományos koncepcióját (Ház és Ember 1980. 1. 35-50.). Ugyancsak neki jutott a feladat, hogy a Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban címmel ismertesse ennek a tájegységnek telepítési elveit (In: Cseri Miklós-Perger Gyula (szerk.): A Kisalföld népi építészete. 175-202. 1993. Szentendre-Győr). Mint szakfelügyelő foglalkozott a Nógrád és Heves megyei tájházakkal is (Tájházak. Heves megye. 153—157. és - Tájházak. Nógrád megye. 157-158. In: Kurucz Albert-Balassa M. Iván-Kecskés Péter: Szabadtéri néprajzi múzeumok Magyarországon. 1987. Budapest). Új, speciálisan a szabadtéri gyűjtemények, tájházak építésénél hasznosítható muzeológiai módszert kidolgozására is kísérletet tett a Vargha-gyűjtemény archív anyagának gyakorlati hasznosításával. A SzNM elméleti, tudományos és gyakorlati, muzeológiai feladatainak előmozdítására és dokumentálására alapított, a mára 15. folytatást megélt Ház és Ember évkönyv, az első 5 kötetnek 1980-1989 között szerkesztője is volt. Mint szerkesztő részt vett Kurucz Albert és Balassa M. Iván mellett A Szabadtéri néprajzi múzeumok Magyarországon (1987. Budapest) címmel megjelent nagy összefoglaló vállalkozásában, majd megszerkesztette 1989-ben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén (Budapest) című, ugyancsak reprezentatív kötetet. Tudományos munkásságának másik jelentős területe a felföldi mezővárosi kultúra, életmód és építkezés kutatására irányult, ami végtére is szorosan összefüggött saját tájegységének tudományos előkészítésével. Mondhatnánk úgy is, hogy ilyen irányú érdeklődése predesztinálta arra, hogy a SzNM-nak ez a feltételezhetően legreprezentatívabb tájegysége őt válassza tájegységfelelősének. A tájegység a múzeumban egyedülállóan, a nemesi, polgári és a paraszti kőépítkezés felföldi típusait mutatja majd be. A tájegység, már akkor kiérlelt koncepcióját, 1979-ben fogalmazta meg A to kaj-hegyalj ai mezővárosok építkezése és a XVIII-X1X. századi gazdasági tevékenység, társadalmi rétegződés összefüggése címmel (In: Hofer Tamás-Kisbán Eszter-Kaposvári gyula (szerk.): Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században. IV. Hozzászólások. 65-69. Szolnok). Későbbi tanulmányai, mint A mezővárosi és paraszti kultúra összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőmüvelésben (In: Petercsák Tivadar (szerk.): Mezővárosi kultúra Heves megyében. 75-83. 1985. Eger), vagy A jélföldi mezőváros (In: Kurucz Albert-Balassa M. Iván-Kecskés Péter: Szabadtéri néprajzi múzeumok Magyarországon. 97-105. 1987. Budapest) és A mezővárosi lakóházak alaprajzi típusai Észak-Magyarországon (In: Balassa M. Iván-Cseri Miklós-Viga Gyula (szerk.): Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében. 1989, Miskolc-Szentendre), illetve az Észak-magyarországi falu és a felföldi mezőváros (In: Kecskés Péter (szerk.): Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén. 73-79. és 92-100. 1989. Budapest) tovább finomították a tájegység koncepciójának történeti megalapozottságát. A mezővárosoknak nemcsak a történeti, földrajzi, gazdasági, társadalmi viszonyaival, hanem a városi rangjukból következő kulturális és vallási életével is foglalkozott. Ilyenek az Oppidum és confraternitas: a gyöngyösi Szent Lélek Társulat (In: Balázs Géza-Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Nép-Nyelv. Tanulmányok Fülöp Lajos 60. születésnapjára 63-73. 1992. Budapest), vagy a sajátosan városi társadalmi szervezetek hagyományait megőrző Vallásos társulatok Gyöngyösön (Ráz és Ember 1995. 10. 145-164.) tanulmányai, amelyekkel szülővárosának is tisztelgett, mint azzal a tanulmánykötettel is, amelyet Havassy Péterrel szerkesztett (Tanulmányok Gyöngyösről. 1984. Gyöngyös).