Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

FLÓRIÁN MÁRIA: Bíró Friderika 60 éves

3. kép. Néprajzi gyűjtőúton Vas megyében. Kovács István László, Kovács István, Bíró Friderika, Szabó Jenő, 1970 (SJÖBERG Solveig felvétele) 6—7.), amelynek a hazai közgyűjteményekben korábban csak két példánya szerepelt. Káldy Máriával rendezett kiállításai közül ki kell emeljek néhányat, így a bagladi lakóházban a vak gyerekek számára készített tárgyválogatást, ahol a látogatók a Braille-írással készült katalógust tanulmányozhatják ( 1993), vagy a Láss a kezeddel, hallj a szemeddel! című foglalkoztató kiállítást, amit a siketek és nagyothallók részére a kondorfai lakóház istállójában rendeztek be (1996). Mindig emlékezetes marad a kondorfai iskolának a helyi tanulók részvételével történő felavatása. Az iskola berendezését és bemutatását alapos történeti kutatások előzték meg {Serkenj fel és építs alsó iskolákat. Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I. Ház és Ember 9. 5-38. Káldy Máriával; Iskola és mesterház Kondorfán a 19. században. Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből II. Ház és Ember 15. 2002. 133-146.). Friderika a múzeum másutt rendezett nagy kiállításainak rendezésében is részt vett. A hagyományos életmód és változásai (18-19. század). Ahogyan a külföldi és hazai vándor látta... (In: A jobbágyfelszabadítás és hatása a paraszti kultúrára. Vezető az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából rendezett időszaki kiállításhoz. 13-16. Budapest, 1998. - angol nyelven is) címmel T. Bereczki Ibolyával rendezett kiállítást a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és az Arnhem-i múzeum közötti jó kapcsolatok révén Magyar falu holland szemmel címmel a múzeum kiállítást vitt Hollandiába az ottani Magyar Hét alkalmából, amelyen két holland utazó, a 19. század elején Magyarországon járt Jan Ackersdijck és a 100 év múlva ide látogató dr. A. N. J. den Hollander amszterdami professzor által látottakat jelenítette meg (Magyar napok Arnhemben. TÉKA 2001. 2. 19-26.). A kiállítás rendezője Bíró Friderika volt. 1995-től, mint tudományos titkár, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos életének szervezését is vállalta {Eredmények és feladatok a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 1996-2000. TÉKA 1997. 1-2. 1-3.; Tudományos munka a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. TÉKA 1999. 1. 6. és 1999. 2. 11-31.), és 1995 óta, illetve 1998 óta T. Bereczki Ibolyával, szerkeszti a TÉKA-t. Ha nem kortársa lennék Bíró Friderikának, a TÉKA, a Ház és Ember, saját jelentései vagy például a konferenciakötetek segítségével így rekonstruálnám Bíró Friderika tudományos munkásságát. De én kortársa, kollégája és remélem, barátnője is vagyok Fricinek. És én a következőképpen emlékszem az elmúlt évekre. Amikor a Néprajzi Múzeumban kollégák lettünk, megdöbbenve azonosítottam Fricit azzal a sárközi pártás leánnyal, akit Fél Edit Népviselet könyvecskéjének egyik színes illusztrációján láttam. A Néprajzi Múzeumban eltöltött éveink jelentős részét terepen töltöttük, mégis sokat tudtunk egymás munkájáról. Frici épület-kiválasztásait figyelemmel kísérve egy időben vidáman skandáltuk, hogy „Rédics, Baglad, Szentgyörgyvölgy". Aztán kiköltöztünk Szentendrére. Erről az időszakról Frici saját vallomását idézem: „1974től a prérin éltünk. Száműzetésben. Kezdetben nem volt semmi, csak 46 hektár föld, kerítéssel körbevéve. 30 km Budapesttől, és 6 km Szentendrétől. Napi 3 órát utaztunk, hajnalban indultunk, és késő este értünk haza. Az autóbusz napjában háromszor járt. Jármű? Sehol. Autó? A stopra is fél napokig kellett várni. Gyalogoltunk, ha esett, ha fújt, ha havazott. Tapostuk a sarat, bukdácsoltunk a rögökön. Nap mint nap. Meleg ebéd? Magunknak főztünk egy kis villanyrezsón, vagy napokig hideg koszton éltünk egy sokak által étteremnek hitt faházban. A réseken át télen átfújt a szél, nyáron a függöny nélküli ablakok mögött fulladoztunk. Az egerek néha megették a fényképeinket, fölfalták a papírjainkat, megrágták az elemózsiánkat. A világtól elzárva éltünk. Telefonunk évekig nem volt, és csak néhanapján állt meg előttünk egy-egy komor, fekete kocsi. Emberek jöttek a Minisztériumból ... Látogatni? Ellenőrizni? Egyébként csak a madár járt erre. Előttünk a nagy mező, körülöttünk a dombok.