Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

ZENTAI TÜNDE:A hidasi ház és telek berendezése

4. a-b kép. A ház eredeti falépcsös, kőboltozatos pincéje (GÁSPÁR Mihály felvétele, 2002) kéménnyel, rendkívül igényes és esztétikus ablakokkal, ajtókkal és gazdagon tagolt homlokzati vakolat architektúrával készült. A hozzá tartozó utcai kerítés - szépen faragott monolit kőpilléreivel, vaskapuival - hasonlóan jó kvalitású kézműves munka. A lakáshasználatot illetően a ház sok változást ért meg. Hosszúház formájában kiszolgálta az együtt gazdálkodó német nagycsaládot. A harmadik egység két külön udvari bejárattal rendelkező lakókamrájában a két megházasodott gyermek élt családjával, majd egybenyitva zsellérlakásként szolgált. Az 1920-40-es években a tulajdonos az egész házat bér- avagy cselédlakásként hasznosította, általában két szegény család, rendszerint a saját alkalmazottai laktak benne, akik a lakbért munkával egyenlítették ki. A II. világháború végén egy-két évre két zsellércsaládot helyeztek el benne, a ház első két helyiségében pedig postahivatal működött. 1945-ben a négytagú székely Biszak család költözött be. Ok az elkövetkező évtizedekben fokozatosan vették birtokba a nagy épületet. A hátsó lakrészt - azaz a hatodik és hetedik helyiségben lévő lakókamrákat - a közfalban nyitott ajtót befalazva, eleinte „kiadták", az 1940-es évek második felében andrásfalvi rokonok laktak benne, 1951-53-ban a hetedik helyiséget a 6-os főutat építő munkások bérelték ki. 1972-ben a házat műemlék jellegűvé nyilvánították, 1987-ben a hidasi önkormányzat megyei támogatással megvette, és tájházzá alakította. Az első három helyiségben VIDECZNÉ RENDES Mária még ebben az évben egy székely és egy német szobát, valamint néprajzi kiállítást rendezett be, ami ma is látogatható. Múzeumi bemutatás A bemutatás célja: egyrészt a német telepes népi építészet és bútorzat, másrészt a bukovinai székely lakáskultúra és életmód megörökítése. Német a tízhelyiséges hosszúház, a hozzá tartozó utcai kerítéssel, kapukkal (a nagykapun Johann Lukas JL mongramja), a kút, a disznóól és a bútorok meg a gazdasági eszközök zöme, ami a németek kitelepítése után a faluban maradt. A székelyek hányatott útjuk során Bácskából Zalán keresztül - Hidasra már csak a menyasszonyi ládát, textíliákat, és néhányan - így Biszakék is - a szövőszéket, fúró-faragó szerszámaikat hozták magukkal. Berendezkedésük a helyben föllelhető bútorokkal történt. Kisebb építményeket maguk is