Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

KEMECSI LAJOS: Életmódtörténet és a hagyatéki leltárak (Kutatástörténeti vázlat)

Ezek alapján kutathatóvá válik, hogy a vizsgált korszakban milyen tárgyakat szerzett be a népesség vásárlás útján. Az már a későbbi kutatások feladata, hogy megállapítsa, hogyan hatott az egyes manufakturális termékek megjelenése az ízlésvilágra, a nép művészetére? Minden, hosszabb időszakban készült hagyatéki leltárakat felhasználó elemzés eredményeinek figyelembevételénél ügyelni kell a leltárak készítésének időszakában lezajlott változásokra az anyagi kultúra terén. A hagyatéki leltárak kutatásának folyamán gyorsan megállapítható volt, hogy egyes tárgytípusok kiszorultak, míg mások éppen ellenkezőleg terjedtek az 1770-1850 közötti évtizedekben. Az almárium, a modernebb hátas pad fokozatosan kiszorította a korábbi bútorok egyes típusait a használatból. Ezek a modernizációs kulturális folyamatok több hagyatéki leltárakat elemző vizsgálatban összecsengő eredménnyel kimutathatóak.

48 Ezen folyamatok kutatásában fontos, hogy a leltárakban a tárgyak felsorolását a ház helyiségeinek jelölésével végzik-e. A leltárak között több ilyen alapos is található, a kutató szerencséjére. Ezáltal nem kell pusztán a tételek sorrendjéből fakadó következtetésekre hagyatkoznunk, hogy egyes tárgyak éppen hol kerültek leltárba. A mezővárosi lakosság vagyoni megoszlásának vizsgálatához a források többségét jelentő összeírásokban szereplő földnagyság és állatszámadatok nyújtanak segítséget. A mezővárosi társadalomban a vagyonosság hiteles mutatói az esetek többségében a mezőgazdasági értékek. Ettől csak az egyedül iparukból élő kézművesek, illetve a jellegzetes jogállásúak térnek el (nemesek, zsidók).

49 A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban végzett kutatások jellegéhez igazodva megállapítható, hogy a 18-19. századi időszak mezővárosi népi építészetéhez is kitűnő források a hagyatéki leltárak.

50 Az inventáriumok alapján rekonstruálható elsősorban a különböző használatú épületek értéke. Tanulságos adatok találhatóak az épületanyagokról és az épületszerkezeti részletekről, méretekről is. A kézművesekénél kisebb méretű és értéktelenebb lakóház alapján zsellérgazdaság rekonstruálható. Ezen esetekben a ló, sertés és a juh tartására alkalmas, igen szerény épületek pontosan körülhatárolják az ilyen társadalmi helyzetűek gazdálkodását. A jó minőségű faanyag a vizsgált korszakban általánosan elterjedt a mezővárosi építészetben, a nyersanyag beszerzésében és megmunkálásában a helyi iparosok mellett a kiterjedt árucserének is szerepe volt. A hagyatéki leltárak kutatói a különböző társadalmi csoportok, rétegek életmódjának kutatásában a kezdetektől támaszkodhattak a hagyatéki leltárak adataira. A paraszti - jobbágyi leltárak mellett a közelmúltban újra megélénkültek a nemesi jogállásúak életmódját elemző vizsgálatok. A 18. századi nemesi-kisnemesi életmódhoz, építészethez használható források között kiemelkedően értékes szerepe van a különböző hagyatéki iratoknak. DOMINKOVITS Péter 18. századi Sopron megyei kis- és törbebirtokos nemesi lakóházak, gazdasági épületek leírását közlő tanulmányában hívta fel az inventáriumok adatgazdagságára.

51 SZABÓ Sarolta a Ház és Ember 14. kötetében megjelentetett tanulmányában Szabolcs megyei testimoniális iratok segítségével vizsgálta a nemesi kúrialeírásokat.

52 KÓSA László közelmúltban megjelent - a nemesség alsó rétegének életmódját és mentalitását elemző könyvében is jól kiaknázta az inventáriumok lehetőségeit.

53 Különösen érzékletes FÜR Lajosnak a Berceli zenebona című könyvében a hagyatéki leltárak szerepeltetése. A szinte kriminalisztikai pontossággal végzett történeti rekonstrukció fontos támpontokat nyert általuk.

54 Több elméleti tanulmány is született a hagyatéki leltárak kutatási problémáiról. Ezek egy része azonban csak kéziratban lelhető fel, pedig eredményeik szélesebb körű megismerése segítséget nyújthatna a kutatók számára.

55 Komoly feladatot jelent a múzeumi tárgy gyűjtemények alaposabb összekapcsolása az összegyűjtött írásos forrásokkal. A hagyatéki leltárakban szereplő értékek, illetve a termékstruktúra regionális elemzésének teljes rekonstrukciójához az inventáriumokat célszerű kiegészítő forrásokkal együtt vizsgálni. Jelen írásnak természetesen nem lehet célja a változatos történeti források számbavétele, de a talán legközvetlenebbül kötődő árszabások rövid értékelése indokolt. A törvényhatóságok - legtöbb esetben a vármegyék - rendszeresen készítettek árszabásokat. Ezekben a céhes mesterségek termékei mellett rendszerint szabályozták a munkavállalók bérét is. A limitációk készítésének legfőbb oka az volt, hogy így kívánták megakadályozni az igazságtalan árak és bérek terjedését, illetve a szolgáltatásokat igénybe vevők megkárosítását. Az árszabások a helyi iparosok érdekeit is védték.