Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

KEMECSI LAJOS: Életmódtörténet és a hagyatéki leltárak (Kutatástörténeti vázlat)

Az árszabások forrásértékére a hagyatéki leltáraknál korábban felfigyelt a tudomány. Már 1835-ben közöltek a Tudományos Gyűjteményben egy árszabást, elsősorban „a régi műszavak" megőrzésének céljával.

56 Ipartörténeti forrásként elsőként SZADECZKY Lajos alkalmazta a céhek történetét bemutató két kötetes munkájában.

57 A néprajzi szakkutatásban GYÖRFFY István a cifraszűrről 1930-ban megjelent monográfiájában próbálta kiaknázni az árszabások által megőrzött viselettörténeti adatokat.

58 Egyébként napjainkban az egyik legjobban kutatott részterület - ahol az árszabásokat feltárták -, a viseletkészítő céhmesterek vizsgálata. Több más kézművesmesterség kutatásánál is megélénkült a limitációk használata.

59 Az árszabásokat elsősorban azonban a szabadtéri néprajzi múzeumok számára leginkább jól hasznosítható területen, az egykori életkörülmények vizsgálatához használhatják a kutatók. Az árszabások segítségével jól kutatható a kínálat és kereslet rendszere, illetve az értékviszonyok rekonstrukciója is.

60 Nagy segítségetjelent a kutatók számára az 1986-ban megjelent Árszabáskataszter.

61 Az árszabások, mint forráscsoportjelentőségére a Veszprémben 1980ban és 1992-ben rendezett Kézművesipartörténeti Szimpóziumokon elhangzott előadások is felhívták a figyelmet.

62 A Néprajzi Kutatóintézet által kiadott „Az Mester Emberek Míveinek árazása" című tematikus - foglalkozások szerint csoportosított - sorozata könnyen hozzáférhetővé teszi az értékes forráscsoport egy részét. A sorozat alapját képező gyűjteményt TAKÁCS Lajos kezdeményezte és FLÓRIÁN Mária teljesítette ki 1987-től.

63 A különböző kézműveskészítmények piaci helyzetére, választékuk táji különbségek szerinti bemutatására elsőrendűen alkalmasak a limitációk. Természetesen figyelembe kell venni, hogy az egyes megyék egymás között kölcsönözték az árszabásaikat. Az 1812-13-ban készült limitációk elkészítésénél általánosan a Pest-Pilis-SoltKiskun vármegyei 1812. évi nyomtatott árszabást követték példaként.

64 Az esetek többségében a megyék csupán lemásolták az árakat részben változtatva a Pest megyei árszabást. Az árszabások vizsgálatával a temékek struktúrájának változásait és a táji jellegzetességek feltárását is megkönnyíthetjük. Az ár- és bérviszonyok, illetve a különböző munkaszervezeti formák kutatásához különösen értékes forrást jelentenek a limitációk. így például az építőiparban dolgozók munkatársulási formái, bérezése tájanként és koronként különböző. Az árszabások monetáris hátterének vizsgálata különösen a devalvációk időszakában érdemel kitüntetett figyelmet.

65 A kutatástörténeti összefoglalás - bármennyire is vázlatos - nem térhet ki a továbblépés irányainak felvetése elől.

66 A hagyatéki leltárak kutatásának kibontakozásával, a korábbi példákhoz hasonlóan (Cegléd, Keszthely, Tokaj, Kiskunhalas, Tata-Tóváros stb.) a helytörténetírás mellett természetesen további tudományterületek is hasznosíthatják az eredményeket. A tudománytörténeti előzményekhez hasonlóan a kutatás további fázisaiban a számítógépes adatbázis létrehozása mellett a forráskiadások felgyorsítása is elengedhetetlen a továbblépés szempontjából. Több, mint egy évtizede divatos kutatási terület a 18-19. századi fogyasztás kérdése. A falusi mezővárosi fogyasztás kutatásának elemzéséhez talán a leginkább kihasználható adatok az inventáriumokban lelhetőek fel. Az egyéni életút, a családtörténet, a mikrotörténet kutatásához nem szükséges az óriási háttérmunkát igénylő adatbázisok kialakítása. Az inventáriumok - kiegészülve más forrásokkal - erre is rendkívül alkalmasak.

67 A hagyatéki leltárak egyre alaposabb használata a szabadtéri néprajzi kiállítások építésekor elengedhetetlen, különösen a történeti hitelesség biztosítása érdekében. A készülő Felföldi mezőváros tájegység épületeinek berendezési terveit, sőt már az újjáépítési javaslatokat is az elérhető limitációk felhasználásával lehetséges hitelesen elkészíteni. A rekonstrukciókhoz szükséges bontási dokumentációkat szervesen kiegészíthetik a történeti források és a helyi analógiák hiányát is részben pótolhatják. Például a 18. századi inventáriumok tanúsága szerint a korán polgárosult régióban a gyári kartonterítők és függönyök már elterjedtek, múzeumi gyűjtések viszont csak a legutóbbi időben terjedtek ki erre a tárgytípusra. A feltárt levéltári forrásanyag gyarapodása lehetőséget nyújt korábbi korszakok lakáskultúrájának rekonstruálásához is. A hagyatéki leltárak kiegészülve az árszabásokkal lehetővé tennék a korai építészeti rekonstrukció mellett a berendezés megvalósítását is.

68 Tanulmányomban arra törekedtem, hogy érzékeltessem a hagyatéki leltárak kutatásának sokoldalú hasznosítási lehetőségét a néprajztudomány mellett, a gazdaságtörténet, az agrártörténet, a társadalomtörténet, a művészettörténet, az anyagi kultúra vizsgálata és a művelődéstörténet terén is, hangsúlyozva a szabadtéri néprajzi kiállítások sajátos jellemzőit.