Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

KEMECSI LAJOS: Életmódtörténet és a hagyatéki leltárak (Kutatástörténeti vázlat)

Az inventáriumok kutatása szoros kapcsolatban áll a múzeumi gyűjteményeket feltáró kutatásokkal. Segítségükkel a raktárakban őrzött néma tárgyak vizsgálata eredményesebbé válhat. A múlt kézzelfogható tárgyi emlékei önmagukban nagyon csekély mértékben alkalmasak arra, hogy információkkal szolgáljanak az egykori mindennapi élet történeti folyamatairól. A hagyatéki leltárak és a múzeumi raktárakban - kiállításokon őrzött tárgyak egymásra vetítésével közelebb juthatunk, ezen folyamatok megértéséhez.

37 Mindazonáltal a legrészletesebb levéltári forrásokon alapuló vizsgálat sem lehet alkalmas a valóság visszaadására a jelenkutatáshoz hasonló pontossággal. Azonban a hagyatéki leltárakat használó kutatók számára is rendkívül értékesek és iránymutatóak a FEL Edit, HOFER Tamás vagy JUHASZ Antal és más kutatók által végzett és publikált jelenkutatások.

38 A közösségi ízlés, népművészet kutatásának újszerű megközelítéséhez használta az inventáriumokat GRAFIK Imre. A leltárak segítségével a múzeumokban felhalmozott reprezentatív mütárgygyüjtemények alapján kidolgozott stílusvizsgálatok pontosabb képet mutathatnak.

39 A hagyatéki leltárak kutatói sajnálatos módon - a Néprajzi Múzeum inventáriumgyüjteményének jellegéhez igazodva szinte kivétel nélkül a mai Magyarország területére vonatkozó kutatásokat végeztek. Bár már 1957-ben megjelent JAKÓ Zsigmond munkája, aki társadalomtörténeti szempontokat figyelembe véve elemzett kolozsvári inventáriumokat.

40 A szlovákiai Vajkáról készített gyűjtését 1997-ben publikálta KOCSIS Aranka 41 A további vizsgálatok szervezésében ezt a területi hiányosságot is figyelembe kell venniük a kutatóknak. A hagyatéki leltárakat felhasználó kutatók minden esetben utalnak a leltárak megbízhatóságának kérdésére 42 A hagyatéki és vagyonleltárak soha nem teljesek. A hiányzó tárgyak vagy tárgycsoportok nagy mennyiségű leltáron végzett kvantitatív elemzéssel kimutathatóak és megfelelő módszerek alkalmazásával az így jelentkező bizonytalanságok kiküszöbölhetőek. A régebbi, 18. századi leltárakból szegényesebb tárgyi ellátottság állapítható meg, azonban a korszak elején készült leltárakra országosan jellemző, hogy az összeírás sokkal esetlegesebb volt a későbbi időszakhoz viszonyítva. Az egyes esetekben hiányosnak tűnő leltárak között akadnak olyanok, amelyek egy-egy özvegy, idős, szegény ember furcsa összetételű és különösen kevés darabból álló tárgyi környezetét rögzítették. A hiányos leltárak eredetét magyarázhatja, hogy a női viselet és az ágynemű például az asszony ősi vagyonának számított, amelyet lányai örököltek, ezért a férfiak leltáraiból rendszerint hiányoztak. Az élelmiszerkészleteket általában a halotti toron elfogyasztották, így ezekről is csak elvétve olvashatunk az inventáriumokban.

43 Az egyes leltárak általánosíthatóságának kérdése az öröklési rend ismeretében, illetve a kiegészítő források felhasználásával válaszolható meg hitelesen. Az inventáriumok értékeléséhez a családrekonstrukciós vizsgálatok is komoly segítséget nyújtanak a kutatók számára.

44 A 18-19. századra vonatkozó leltárak segítségével kimutatható, hogy a háztartásokban megtalálható tárgyak száma között óriási különbségek vannak.

45 Szerepel olyan leltár is a Néprajzi Múzeum inventáriumgyűjteményében, amelyben több mint félezer tárgy van felsorolva, míg 20-30 tárgy is alkothatott teljes hagyatékot. A rövid, hiányos leltárak a kvantitatív vizsgálat céljainak kevésbé felelnek meg, ezzel szemben további levéltári források segítségével rendkívül értékesek lehetnek a kvalitatív elemzések számára. Nagyobb problémát jelenthetnek a kutatónak azok a források, amelyek nem reprezentálják jól a vizsgált közösség kor szerinti vagyoni-, etnikaivagy társadalmi összetételét. A hagyatéki leltárak segítségével a mezővárosi polgárok műveltségi szintjéről is információkat nyerhetünk. A leltárakban szereplő könyvek között a leggyakoribbak a vallásos kiadványok. Ezek mellett kalendárium és ún. ponyva irodalom is szerepel kisebb számban. A hagyatékokban feltüntetett könyveket összehasonlítva megállapítható, hogy a kereskedők és az iparosok is olvasták a fenti munkákat.

46 A magyarországi mezővárosokban az 1740-es évektől egyre több kereskedő telepedett le. A zsidó kereskedők hagyatékában a leltárak szerint csak kevés munkaeszközt találhatunk, ellenben a bútorok száma és konyhai-háztartási eszközök kiemelkedően magas aránya tanúskodik „városias" életmódjukról.

47 Egyes eltérő stílusú jellegzetes díszítőtárgy, mint a lámpás, zsidó kép élesen megkülönböztethetővé teszi a zsidók hagyatékait. Természetesen a leltárakban felsorolt tárgyak alapján nem lehetséges teljes képet nyerni a korabeli kereskedők helyzetéről, de értékes kiegészítést nyújt a pontosabb rekonstrukcióhoz. A hagyatéki becsük között szerepelnek egy-egy kereskedő teljes árukészletét felsoroló leltárak is.