Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

KEMECSI LAJOS: Életmódtörténet és a hagyatéki leltárak (Kutatástörténeti vázlat)

által hátrahagyott nyomokból tud következtetni viselkedésükre, életmódjukra. Ennek a területnek a kutatásához valószínűleg a hagyatéki leltárak őrizték meg a legpontosabb adatokat számunkra. Az inventáriumok és vagyoni összeírások olyan részletes jegyzékek, amelyek egy-egy személy, háztartás ingóságait és ingatlanait, pénzügyi aktíváit és passzíváit egyaránt tételesen számba veszik. Az elmúlt években újra megélénkülő hazai kutatás több évtizeddel korábbi vizsgálatok eredményeire építhetett a hagyatéki leltárak terén. A társadalomtudományok elméleti fejlődése mellett, a számítógépes kutatás lehetőségeinek bővülése is támogatta ezt a változást. A hazai kutatók által kitűzött célok, a megközelítés és az alkalmazott módszerek kialakításában napjainkig ható szerepe volt a német néprajzosok és történészek kutatásainak.

6 Az általuk kidolgozott, elsősorban kvantitatív módszerekkel végzett elemzések tapasztalatait sikeresen hasznosították a magyar kutatók.

7 A leggyakrabban hivatkozott német tanulmányokban a kisvárosi lakáskultúra, a városi életmód elemzése szerepel. Az 1979-ben rendezett wageningeni konferencia fordulópontként értékelhető az inventáriumkutatásban.

8 A német példa alapján több országban, így Magyarországon is megindult a számítógépes adatbázisok kialakítása. 1974-es előzmények után az 1980-as években gyorsult fel a Néprajzi Múzeum inventáriumgyűjteményének kialakítása.

9 Ez a folyamat a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megszervezéséhez kötődik. A tudományos előkészítés időszakában HOFFMANN Tamás kezdeményezte a különböző levéltári források gyűjtését. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum önállósulása után a Néprajzi Múzeum folytatta a munkát.

10 A Néprajzi Múzeum időben legkésőbb létrehozott gyűjteménye az ország különböző levéltáraiban szétszórtan megtalálható, és ezáltal időnként nehezen hozzáférhető iratok másolatának gyűjtőhelyeként szerveződött. A gyűjteményben őrzött források feldolgozása további lendületet nyert a 20. század utolsó évtizedében. A kutatás tudománytörténeti előzményei a néprajztudományban bekövetkezett szemléletváltozással hozhatók kapcsolatba. Előtérbe került az emberek mindennapi életének történeti irányú tanulmányozása. Az új - kvantitatív - módszerek kibővítették a térbeli és időbeli összehasonlítások lehetőségeit, kitágították a felhasználható források körét. A néprajz mellett a művészettörténet kutatói már évtizedekkel korábban felismerték a hagyatéki leltárak értékeit. Rendszerint megelégedtek azonban egy-egy leltár ismertetésével, rövid elemzésével. Az egyik első közlés, HOFER Tamás 1957-ben végzett kutatásának eredményeként a keszthelyi Festetics uradalomból származó jobbágyi leltárak közül publikált többet. TÁRKÁNY-SZŰCS Ernő alapvető jogtörténeti kutatásaihoz kapcsolódva közölt vásárhelyi testamentumokat, külön kötetbe rendezve.

11 A fennmaradt inventáriumok között található néhány sajátos jellegű, kivételes leltár is. Ezek általában a településeken működő uradalmakhoz köthetőek. Az uradalmi tisztségviselők és a speciális foglalkozást folytatók között találhatunk vadászinast, orvost, könyvkötőt is. Az uradalomhoz közvetlenül köthető hagyatéki leltárak között is kivételes értékű Schweiger Antal képfaragó tatai inventáriuma 1802-ből.

12 A Néprajzi Múzeum egész inventáriumgyüjteményében egyedüliként szerepel a régies elnevezéssel képfaragó, azaz szobrász foglalkozású tatai művész. Az összeírás segítségével képet kapunk egy korabeli mezővárosi, uradalmi szolgálatban álló művész életkörülményeiről, vagyoni helyzetéről. A hagyományos építészet és lakáskultúra kutatói számára is érdekes egy a korabeli mezővárosi életformát tükröző művész hagyatéki leltárának elemzése.

13 A hagyatéki leltárakat felhasználó néprajzkutatók a nemzetközi tapasztalatokat hasznosítva túlléptek azon a kezdeti állapoton, mikor azt vizsgálták csupán, hogy pontosan hány tárgya lehetett valakinek a 18. században, és a hangsúlyt a különbségek révén feltárható társadalmi-kulturális összefüggésekre helyezték. A módszertani és forráskritikai problémákra is már korán felhívták a kutatók a figyelmet. A számítógépes elemzésekhez szükséges tíz pozíciós strukturált kódrendszer kidolgozása után ennek segítségével zajlottak a vizsgálatok.

14 A mindennapok keretéül szolgáló tárgyak kvantitatív elemzésével jól kutathatónak bizonyultak a társadalmi rétegződések egyes közösségekben.

13 Hasonlóan hasznosak voltak Hofer Tamásnak, illetve Hans-Erich BÖDEKERnek a tárgyi világ kutatástörténetét és az új kutatási irányokat összefoglaló munkái.

16 Az inventáriumok gyűjtésének felélénkülése után a nagy tömegű forráscsoport adottságai miatt előtérbe kerültek az intenzív lokális vizsgálatok. Kiemelkedik a mezővárosi irategyüttesek közül a Festetics család keszthelyi uradalmának feldolgozottsága.

17 A két kötetbe rendezett hagyatéki irategyüttes példaértékű közlése iránymutatóként értékelhető. Az 1711 és 1849 között