Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

KEMECSI LAJOS: Életmódtörténet és a hagyatéki leltárak (Kutatástörténeti vázlat)

Kemecsi Lajos ÉLETMÓDTÖRTÉNET ES A HAGYATÉKI LELT ARAK (KUTATÁSTÖRTÉNETI VÁZLAT) A Szabadtéri Néprajzi Múzeum legkorábbi tudományos koncepciójában még elsősorban a 18. századi, lehetőleg datált emlékek gyűjtését szorgalmazta. Ez a koncepció az 1880 után épült lakóházakat már nem tekintette a gyűjteményben bemutathatónak.

1 A későbbiekben módosult koncepció eredményeképpen, mára már a 20. század első harmadát képviselő épületek is láthatóak a tájegységekben.

2 A közelmúltban pedig elindult a 20. századi magyar falut és életmódját bemutató kiállítási egység koncepciójának kidolgozása.

3 Az épületek kora felső határának módosulásával párhuzamosan zajlott egy más irányú folyamat is. A múzeum építésének első időszakát követően egyre inkább érzékelhetővé vált az analógiák, a hiteles rekonstrukciók hangsúlyának szükségszerű növekedése. Külön kérdéskört jelent a tradicionális nyersanyagok, technikák napjainkban lehetséges alkalmazása, illetve ezek kényszerű kiváltása, egy időben a specialisták eltűnésével. A hasznos információkat nyújtó hagyományos épületállomány rohamosan pusztul, így mára elsősorban a romépületek nyújtanak a terepen kutató néprajzos számára ismereteket. Egyre nehezebb a megfelelő tárgyak gyűjtése is, különösen az erősödő idegenforgalom hatásait élvező területeken.

4 A múzeumi bemutatást nehezítő folyamatokkal párhuzamosan, a kutatók igyekeztek újabb módszereket, szempontokat alkalmazni, a negatívjelenségek kivédése érdekében. Miután a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a népi építészet bemutatása mellett egyenrangúan fontos feladatként fogalmazza meg az életmód, a településmód bemutatását, ezeken a területeken is számonkérhetőek a hitelesség szempontjai.

5 Az életmód hiteles megjelenítése elsősorban a berendezéssel történik. A hitelesség fokmérői pedig a megelőző terepkutatások, bontási megfigyelések és dokumentációk mellett a néprajzi, levéltári kutatások. A rekonstrukciók hitelességének kérdése általánosan alapvető jelentőségű a szabadtéri néprajzi múzeumok számára. Különösen az a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros (II.) tájegységének megvalósításában. Ez a tájegység jellegéből, illetve a telepítési koncepcióból fakadóan a korábbiakhoz mérten több rekonstrukciót és analógiát felhasználva épül fel, a tervek szerint. A tájegység felépítésének munkafolyamata a közelmúltban felgyorsult. Elkészültek a néprajzi újjáépítési javaslatok, illetve zajlik a tárgygyűjtés, a tervezés és a terepmunka, párhuzamosan a könyvészeti-levéltári kutatással a berendezési tervvázlatok készítésével. Jelen írás a tájegység építésében és a berendezések megvalósításában a hagyatéki leltárak által kínált lehetőségekre kívánja felhívni a figyelmet, a forráscsoport hazai kutatástörténetét vázolva. Az anyagi kultúra történetének kutatása hazánkban, az utóbbi évtizedekben érezhetően megélénkült. A történeti néprajzi vizsgálatokat folytató kutatók a régebben is ismeretes forráscsoportok újszerű megközelítésével kísérleteznek. Számos olyan fontos forrásanyag vált ismeretessé, amely az emlékezet alapján rekonstruálható berendezések, tárgyak körét az időben jelentékenyen kiszélesíti. Ezen túl hitelesebb alapokat, analógiákat nyújt a hű rekonstrukciókhoz. Ezek a történeti források részben publikáltak, másrészt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum adattárában, illetve a területileg illetékes közgyűjteményekben, a Magyar Országos Levéltárban és a Néprajzi Múzeum inventáriumgyűjteményében találhatóak. Az utóbbi évtizedben különösen nagy számban készülő helytörténeti munkák és forrásközlések is - ugyan változó minőségben - gazdag levéltári forrásanyagot tárnak fel. Ezek az adatok elsősorban a múzeumi célkitűzések között egyre hangsúlyosabban formálódó életmódtörténeti elemzésekhez, a vagyoni helyzet vizsgálatához, a családszerkezethez, illetve a gazdálkodás kutatásához használhatóaki A mindennapok története iránt érdeklődő kutató elsősorban az elmúlt korokban élt emberek