Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

OZSVÁTH GABOR: Látvány, célszerűség, szimbólum? Szélmalom-helyreállítások a Dél-Alfóldön

36. kép. Tiszasziget, a szélmalom a molnárházzal, 1960-as évek. (Ismeretlen szerző felvétele) zal, hogy jelen munkánk hangneme rendhagyó, nem állt és nem áll szándékunkban senkit megbántani. Célunk és egyben szakmai kötelességünk is azonban rávilágítani azokra a problémákra, hibákra, tapasztalatokra, amelyekkel a felsorolt malomfelújítások és -rekonstrukciók során találkozhattunk. Fel kell hívnunk a figyelmet a tényre, hogy népi építészeti emlékek, népi technikatörténeti értékek, tájházak, műemlékek felújításakor és rekonstrukciójakor nem szabad kampányszerű, elkapkodott, összecsapott munkát végezni. Sok esetben a szakszerűtlenség nem magyarázható pénzhiánnyal, hisz a rosszul végzett munka a legnagyobb pazarlás. Az eredmény visszafordíthatatlan, vagy csupán tetemes költségek révén orvosolható. 37. kép. Tiszasziget, a szélmalom kupola nélkül, 2001, (A szerző felvétele) Visszatérve azonban a címben jelzett, eredeti kérdésfelvetéshez - Látvány, szakszerűség, szimbólum? - arra a következtetésre juthatunk, hogy szélmalmaink reneszánszánál mindhárom célkitűzés fellelhető, de az eredmények alapján ez nem mindig egyértelműsíthető. Látvány: talán ez az a tényező, amely a legtöbb esetben megvalósul. Tipikus példaként említhetjük itt a balástyai, frissen épült, Kőrös-féle