Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

OZSVÁTH GABOR: Látvány, célszerűség, szimbólum? Szélmalom-helyreállítások a Dél-Alfóldön

38. kép. Felgyő, a felső majori szélmalom körülépítve felülnézetből, 2003. (KISS László, Icon Repró, Szeged légi felvétele) malmot, ez esetben a cél és az eredmény teljesen egybevág. Még ide sorolható a szatymazi, továbbá többé-kevésbé a székkutasi, de a fábiánsebestyéni, ópusztaszeri (szentes-donáti) szélmalom is. Szakszerűség: a fent említett malmok közül legjobb szívvel idesorolhatjuk a mártélyi Késmárky-féle szélmalmot, a dorozsmai Faragóféle szélmalmot, részben a székkutasi, továbbá részben a hódmezővásárhelyi Papi-féle szélmalmot. Sajnálatos, hogy egyik esetben sem használható e jelző kifogás nélkül. Az okok különbözőek. A Késmárky-malom esetében csupán gazdasági, a Faragó-félénél és a szegvárinál többnyire kivitelezői hanyagság, míg a Papi-féle szélmalom vitorlatengelyén és vitorláin végzett munkálatoknál az „önjelölt csakazértis szakemberek" dilettantizmusára vezethetők vissza. Szimbólum Kiskundorozsma és Új szentiván esetében, hisz megjelenik a település arculatában, az utóbbi esetében még a község címerében is. Állapotát tekintve teljesen ellentétes látványt nyújt e két szerkezet. A dorozsmai a lehető legjobban megközelíti a hiteles képet, sajnos környezete és a felújításánál használt, nyers faanyagok komoly károkat okoztak. A tiszaszigeti viszont a szinte érintetlen molnárporta mellett részben romos állapotában is magában hordozza a szakszerű felújítás lehetőségét. Amennyiben az lenne az alapvető célunk, hogy egy alföldi tájról készítendő filmhez díszlettel szolgáljunk, akkor ennek tökéletesen meg is felelnénk, ellenben műemléki, muzeológiai nézőpontból ez a legkevésbé sem mondható el. Hisz a muzeológusnak az a feladata, hogy hitelesen, az eredeti működőképes vagy éppen működő állapotában mutassa be az adott jelenséget, műtárgyat. Ennek érdekében a legteljesebb körültekintéssel kell lenni az adott egyedi műtárgy minden sajátos paraméterére. Konzerválás, restaurálás és rekonstrukció alkalmával megengedhetetlen körültekintő tárgykutatás mellőzésével önmagukban is hamis, úgymond sablonfelújításokat, uniformizálásokat végezni. A népi építészet, a népi kultúra legfontosabb ismérve épp az egyediség, ami az egyszerű emberek találékonyságából, újítókészségéből adódik. Valójában az itt felsorolt ismérvek különböztetik meg a népi eszközfejlődést a gyáriparétól. E szakterület nagyon magas fokú, tárgy iránti alázatot feltételez, kézbe kell venni, tüzetesen meg kell vizsgálni minden egyes tárgyat, annak minden elemét, csak így, érzékeny szemmel érthetők meg a valós összefüggések, csak ezután láthatunk hozzá a helyreállí-