Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

HÁLA JÓZSEF: A kőfaragás és emlékei a székelyföldi Homoródjánosfalván

Hála József A KŐFARAGÁS ÉS EMLÉKEI A SZÉKELYFÖLDI HOMORÓDJÁNOSFALVÁN A Hargitában eredő, délnyugati irányba folyó, a Kőhalom közelében lévő Homoródnál egyesülő és Szászugránál az Oltba ömlő Kis- és NagyHomoród mentén előforduló kőzetek közül a vidék lakói elsősorban a jura és eocén mészköveket, valamint a miocén andeziteket (régi nevükön trachitokat) és a dácittufát (régi nevén kvarcandezittufát) hasznosították.

1 SCHAFARZIK Ferenc 1904-ben négy faluból (Homoródalmás, Homoródjánosfalva, Szentegyházasoláhfalu, Székelyzsombor) említett kőbányákat

2 és a 20. században jelentős volt a Lövétén, a Tolvaj-tetőn lévő kőfejtő is.

3 Régi idő óta nagyarányú mészégetés folyt Lövétén, Abásfalván, Homoródkeményfalván, Homoródalmáson, valamint Homoródkarácsonyfalván,

4 és ezzel az anyaggal nemcsak az említett települések mészégetői, hanem a környékbeli falvak (például Homoródszentpál, Homoródszentpéter, Városfalva, Homoródjánosfalva, Oklánd, Homoródújfalu) lakói is kereskedtek.

5 A bányákban, valamint a helyoldalakon, vízmosásokban stb. kitermelt követ szakképzett (iparos) és háziiparos kőfaragók, illetve kőművesek dolgozták fel. A kőfaragást űzték a 19-20. században Homoródremetén, Homoródkeményfalván, Homoródszentpálon, Városfalván, Homoróddarócon és Lövétén,

6 de a legmagasabb színvonalra és nagy területre kiható jelentőségre Gyepesen és Homoródjánosfalván fejlődött. Gyepesről olvashatjuk egy 1820. évi „parasztvallomás"-ban: „Épületre való követ lehet eleget kapni",

7 erre rímel egy ismeretlen szerző rigmusa: „Mért keresed a követ? Gyepesbe kapsz eleget."

8 A kő megmunkálása a 19. században már folyt

9 (lásd még az alábbiakban), a 20. század elején harmincöt kőfaragó tevékenykedett a faluban,

10 e századból a jeles iparosok közül Benedek Áron és Gál Ferenc nevét ismerjük.

11 Amilyen, messze földön nevezetes kőfaragó falu volt a táj északi részén Gyepes, olyan volt a déli részen Homoórjánosfalva. Homoródjánosfalva a Nagy-Homoród mente legdélebbi, a Szászföld (a régi Kőhalomszék) határán lévő székely faluja. Lakói unitárius vallásúak. Nevének első (bizonytalan) említése (villa Eyanis) 1334-ből, első (biztos) említése (Janosfalwa) 1448-ból való,

12 de a település a 13. században már bizonyosan lakott volt, amint erről temploma tanúskodik (lásd még az alábbiakban). Elnevezése középkori birtokosára, bizonyos Jánosra vezethető vissza.

13 A középkortól kezdve Udvarhelyszékhez, 1876 és 1918 között Udvarhely vármegyéhez (több évtizeden át az Oklándi járáshoz) tartozott, 1968-ban Brassó megyéhez csatolták.

14 Lakóinak száma az utóbbi két évszázadban nem érte el a 400-at (1787: 251, 1850: 305, 1870: 362, 1881: 330, 1910: 367, 1930: 380, 1941: 389, 1956: 348, 1966: 326

15

), sőt, e dolgozat szerzője első adatgyűjtésének évében (1981-ben) a 300-at sem, ahogy a helyszínen ugyanabban az évben hallottuk: „Akkora az egész falu, hogy egy marokba belé lehet fogni."

16 Itt élt 1867-től haláláig Jánosfalvi Sándor István ( 1804-1879) unitárius lelkész, a kiváló szónok és író,

17 a 19. század közepén alkotott, de nyomtatásban csak egy évszázad múlva megjelent Székelyhoni utazás a két Homoród mellett című könyv

18 szerzője, aki e tájon értékes néprajzi megfigyeléseket is tett.

19 Emlékét kőoszlop őrzi a faluban (1. kép). Homoródjánosfalva lakói, akiket a környékbeliek gatyásoknak, illetve medvéseknek csúfolnak,

20 a legutóbbi időkig számos népszokást (például több napig tartó karácsonyi táncmulatság, István- és János-napi hajnalozó, aprószentek napi leánykorbácsolás, az óév búcsúztatása és az újév köszöntése, a farsangi párosdi hajtás és batyukaöltöztetés) őriztek meg és gyakoroltak.

21 Fő megélhetési forrásuk évszázadokon keresztül a földművelés és az állattartás, valamint ezek kiegészítéseként a 19-20. században a több családnak jövedelmet biztosító kőbányászat és kőfaragás volt. A falu belterületének közvetlen szomszédságában, északi szélén lévő Bánya-tető nevű domb