Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

HÁLA JÓZSEF: A kőfaragás és emlékei a székelyföldi Homoródjánosfalván

1. kép Jánosfalvi Sándor István és Vass István emlékoszlopa, Vass Árpád munkája (HÁLA József felvétele) dácittufáját már a rómaiak hasznosították. Ezt először ORBÁN Balázs tételezte fel, aki a Székelyföldről írt nagy művében így fogalmazott: „[...] s hogy hajdan talán még a rómaiak korában is bányászták, mutatja az, hogy fennebb egy a rómaiak modorában nyitva müveit ily bányában félig kifaragott nagy oszlopot, s több köbre metszett követ találtak."

22 A rómaiak bányászkodásának később további bizonyítékai is előkerültek. Ugyanott 1877-ben egy törmelékkel betemetett kőbányát (valamint egy szarkofágot, egy vázát, egy szabad tűzhelyet és konyhahulladékokat) és annak falán három vésett, emberalakokat ábrázoló falképet találtak. A lelőhelyet néhány év múlva felkereste a jeles régész, TÉGLÁS Gábor és több leírást adott róla, valamint a falkép rajzát (2. kép) is közölte.

23 A környéken (például Homoródszentpálon, Homoródkarácsonyfalván) előkerült leletek alapján megállapította, hogy a kőbányászat szoros kapcsolatban állhatott a közeli, homoródszentpáli sófejtéssel: „A sóbányászat hivatali személyzete, s az ide sereglett kereskedelmi iparos osztály, valamint az őrszemélyzet képezhették [a jánosfalvi kőbánya] legbiztosabb megrendelőit, mint akik szilárd, kényelmes lakásokkal adtak állásuknak fényt és tekintélyt."

24 2. kép. A római kori kőbánya falképe, Téglás István rajza (TÉGLÁS Gábor 1886. 22.) Megjegyzendő, hogy a homoródszentpáli táborvár és a közelében lévő, a só bányászatával kapcsolatosan kifejlődött polgári település volt a két Homoród mente legjelentősebb római létesítménye, ahol, különösen a Kr. u. 2. század hatodik évtizedéig pezsgő gazdasági élet folyt.

25 TÉGLÁS Gábor javaslatot tett a falkép megmentésére,

26 de hiába. Amikor 1894-bcn ismét a faluban járt, tapasztalta, hogy a római emlékek megsemmisültek

27 és keserűen állapította meg, hogy „Fájdalom, az általunk indítványozott lerurészelés nem történt meg s ez érdekes emlékünk azóta a falusiak bányászati buzgalmának áldozata lett."

28 A homoródjánosfalvi, magas kőfallal bekerített, keletéit unitárius műemlék templom egyes része (hajó, kapu) a 13. század második felében készültek. „A toronyaljból a templomba nyíló, helyi terméskőből készült félköríves nyugati kapuzat a hajó egyetlen korai kormeghatározó darabja. [...] Valószínű, hogy az építkezéshez a jánosfalvi kőbánya anyagát használták, ez ugyanis már a rómaiak alatt művelés alatt állott, s ebben az időben építették innen a homoróddaróci templomot" - DÁVID László.

29 A templom második építési szakasza a 16. század elejére tehető és jelentős felújítások, illetve építkezések (például a torony elkészítése) folytak a 19. század elején is. Az 1817 és 1824 közötti kőművesmunkákat a homoródkarácsonyfalvi Benkő Mihály végezte.

30 A helyi kő felhasználása ezeknél a munkálatoknál is valószínűsíthető, különösen az alábbiak ismeretében.