Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

JUHÁSZ KATALIN: A famelencétől a fürdőszobáig. Adalékok a paraszti tisztálkodás eszközkészletének és helyének változásához a 20. század első felében

8. kép. Mosdósarok a szobában. Az alaposabb tisztálkodás helye. Aba (Fejér m. ) Fotó: JUHÁSZ Katalin, 1989. Parasztpolgári tisztálkodás A polgári tisztaságfogalom megjelenése a 18. századra datálható. Ebben fontos hangsúly helyeződött a fehérnemű tisztaságára, de a víz is - különösen a hideg víz - egyértelműen tisztító, erősítő, gyógyhatású szerepet kapott. A tiszta bőrről szóló teóriák szerint a pórusoknak szabadon kell lélegezniük, hogy a testet dinamizálják és a hideg víz alkalmas arra, hogy az izmokat keménnyé tegyék.

46 A tisztaságra való törekvés már nem a látszat kedvéért, hanem az egészség, életerő, energia elérése céljából volt fontos, tehát a ruha alatti, nem látható részeket is tisztán kellett tartani. A parasztság polgárosultabb rétegei számára a tisztaság újfajta értelmezésébe a látható szennyeződésektől való mentesség mellett a kellemetlen szagoktól való megszabadulás és olyan eddig lényegtelennek ítélt részletekre is, mint a körmök, vagy fogak gondozottsága is beletartozott. A viseletek gazdagodása folytán a külső megjelenés fontos attribútumai közé tartozott a tisztaság mellett a haj (férfiaknál bajusz is) és a ruházat minden részletének az adott közösség elvárásai szerinti, életkornak, családi állapotnak pontosan megfelelő rendezettsége is. Az új tisztaságfelfogás megjelenésével párhuzamosan alakult ki az intimitás fogalma

47 és a tisztálkodás helye fokozatosan elkülönült. A 18. századi arisztokrata háztartásban jelentek meg először az elkülönített fürdő- és testápoló helyiségek, amelyek aztán a 19. században gyorsan elterjedtek a polgárság körében is.

48 A tisztálkodás eszközkészlete is az új tisztasági követelményeknek megfelelően alakult. Míg korábban csak a leggazdagabb nemesek és polgárok tudták megoldani otthonukban például a fürdéshez szükséges víz tárolását és felmelegítését, valamint a szennyvíz eltávolítását, vagy beszerezni és tárolni a drága és sok helyet foglaló tisztálkodóedényeket, egyéb kellékeket, az új körülmények között már tömegeket kellett ellátni korszerű és olcsó tisztálkodóeszközökkel. Nyugat-Európában már a 18. század végén kezdett általánosan elterjedni a mosdóállvány és kerámia (ritkábban fajansz) mosdótál-kancsó együttese, illetve a szobában, vagy konyhában kialakított, elkülönített mosdósarok a benne elhelyezett tükörrel, törülközőtartóval, fésülködő- és borotválkozóeszközökkel.

49 A 19. századtól kezdve egész Európában sorra hozták az állami intézkedéseket a köztisztasági-közegészségügyi feltételek javítására. Nálunk a 19. század közepétől a technikai fejlődés eredményeképpen a vízellátást egyre több helyen a komolyabb műszaki eszközökkel kialakítható fúrt kutak, közöttük artézi kutak biztosították a természetes vízforrások további felhasználása mellett. A századfordulón már több ezer bővizű artézi kút vizének nagy része azonban az 1940-es évek végéig szabadon folyt el, mivel hiányoztak a törpevízművek és a vízvezetékhálózat. így a vízellátás területén alig történt érdemi változás. A vízhordás továbbra is többnyire kézi erővel történt, csak a korábbi vízhordó edényeket a zománcos, illetve pléhkannák váltották fel. A tudományos ismeretterjesztést kiterjesztették a személyi tisztálkodás új tudományos érvekkel is alátámasztott módjának propagálására. Mindebben talán a legfontosabb szerepe volt az iskolai oktatás fejlesztésének.

50 A tisztálkodási szokások változásához Magyarországon nagymértékben hozzájárult a 18. század végétől kezdődő és az 1868-as népiskolai törvényt követően kiteljesedő egészségügyi-higiéniai felvilágosító tevékenység, amely elsősorban az elemi népiskolákon keresztül jutott el a legelmaradottabb rétegekhez is. A tömegkommunikációs eszközök (sajtó, rádió, mozi) szinte robbanásszerű fejlődé-