Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

JUHÁSZ KATALIN: A famelencétől a fürdőszobáig. Adalékok a paraszti tisztálkodás eszközkészletének és helyének változásához a 20. század első felében

1. kép. Konyhabelső polccal. A polc mellett „stokedli", rajta a tisztálkodás és tisztitás eszközei. Pátró (Zalám.) Fotó: KERECSÉNYI Edit, 1962. (Thúry György Múzeum Néprajzi Fotótára, Nagykanizsa, 1982.) melynek során egyes kultúraelemek fokozatosan cserélödnek ki, ráadásul társadalmi rétegenként, családonként, sőt néha egyénenként is különböző sorrendben. Különösen így van ez az életmód olyan elemeinek esetében, mint a lakáskultúra, vagy a tisztálkodási szokások (1. kép). Magyarországon az első világháború előtti időszakra formálódott ki a három nagy vagyoni rétegre tagolódó polgárság, s ekkorra teremtődtek meg szélesebb körben is a polgári élet keretei,

13 de ekkor is elsősorban a városokban. A magyar társadalom alapját mindeközben a legnagyobb, de korántsem egységes, hanem meglehetősen differenciált társadalmi csoport, a parasztság alkotta. A 19-20. század fordulójától lassanként, majd egyre gyorsuló ütemben erősödtek azok az akkulturációs hatások, amelyek a paraszti hagyományok felbomlásához vezettek. Különösen az első világháborút követően - tehát amikorra a társadalom jelentős része már átment a polgári átalakuláson - gyorsult meg ez a folyamat.

14 A kultúraváltás egyik lényeges eleme a paraszti lakóházak átalakítása - bővítése, korszerűsítése. Bár a parasztházak alaprajzi fejlődése, korszerűsödése a módosabb paraszti rétegeknél már jóval korábban elkezdődött, a parasztság nagy tömegeinek vagyoni helyzete egyszerűen nem tette lehetővé a változtatást. A 20. század el2. kép. Konyharészlet takaréktüzhellyel. Előtte „stokedli", rajta zománcos lavór, szappantartó és szappan. Pátró (Zala m.) Fotó: KERECSÉNYI Edit, 1962. (Thúry György Múzeum Néprajzi Fotótára, Nagykanizsa, 1985.) ső felében a földnélküli és törpebirtokos szegényparasztság és a mezőgazdasági cselédek számaránya az össznépességhez viszonyítva 60% körül mozgott. A vidéki lakások - beleértve a városiakat is - 52,9%-a még 1941-ben is mindössze egy szobával rendelkezett. Ezek a szerény hajlékok kétféle típusba sorolhatók - munkáslakás, vagy parasztház. A munkáslakások kategóriájába tartoztak vidéken az uradalmi cselédlakások, amelyek a bennük élők életkörülményeit, „lakáskultúráját" tekintve sok hasonlóságot mutatnak a parasztház régiesebb kétosztatú, gyakran csak részben füstelenített típusaival.

15 A régi típusú parasztházak és cselédlakások nagy része földes padozatú, zsúfolt és rendkívül szegényes berendezésű volt.

16 A szűkös hely miatt a lakás helyiségei multifunkcionálisak voltak - egyaránt szolgáltak sütés-főzésre, étkezésre, alvásra, tárolásra, tisztálkodásra. Reprezentációra egyszerűen sem hely, sem anyagi lehetőség nem adódott. Ha fel is merült ilyen igény, néhány olcsóbb dísztárggyal, vagy lakáskiegészítővel kellett beérniük. E nagyszámú szegényparaszti réteg tisztálkodási szokásait tekintve is többnyire elmaradt a módosabb, polgárosultabb rétegektől (2. kép). A parasztság ez utóbbi rétegei szintén jelentős arányt képviselnek a 20. század első felének magyar társadalmában. Ok azok, akik a vidéki lakások összesen mintegy 40%-át kitevő kettő