Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS: Múzeumi néprajzi gyűjteményeink fejlesztése

Ifj. Kodolányi János MÚZEUMI NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYEINK FEJLESZTÉSE A századforduló (jóllehet már túl vagyunk raj­ta) alkalom is, kötelezettség is arra, hogy számba vegyük eredményeinket, valamint a feladatain­kat. Múzeumi néprajzi gyűjteményeink kialaku­lását nem keressük a távoli múltban, hiszen a mú­zeumi gyűjtemények sorában nem tartozott az el­sők közé. A 19. században alapított múzeumok gyűjtő érdeklődése akkor fordult a néprajz felé, amikor az külön tudományszakként erősödni kezdett. A Magyar Nemzeti Múzeumban is a Néprajzi osztály létrehozását már élő gyűjtemé­nyek indokolták, sőt, sürgették. Akkor azonban már működtek az országban olyan vidéki múzeu­mok, amelyeknek kisebb-nagyobb néprajzi gyűj­teményeik is voltak. Az ismeretlen földrészek feltárására vállalko­zó kutatások értékes néprajzi gyűjteményekhez juttatták a múzeumokat, egyikből-másikból kü­lön múzeumok váltak. Kevésnek jutott olyan sze­rep, mint a Magyar Nemzeti Múzeumnak, majd a szervezetében működő Néprajzi Múzeumnak, hi­szen ez a múzeum a tevékenységét nem korlátoz­ta a hazai területekre. Ám gyűjteményeit külön­féle tudományos célok hozták létre és fejlesztet­ték. Bár megszervezését 1872-ben XANTTJS Já­nos nagy kelet-ázsiai, délkelet-ázsiai gyűjtemé­nyeire alapozták, birtokában voltak már magyar­országiak, sőt Kelet-Európából, valamint Szibé­riából származók is. XANTTJS János, a Néprajzi Múzeum első igazgatója legfontosabb feladatá­nak azt tartotta, hogy magyarországi gyűjtemé­nyeket befogadó és bemutató múzeum szervezé­séhez fogjon hozzá. Nemzetközi tapasztalatai, valamint nemzetközi kiállítások tanulságai birto­kában tette közzé 1892-ben az Ethnographiában azt a felhívását, amelyben meghatározta a legfon­tosabbnak ítélt tárgy-gyűjtési feladatokat. 1 A mú­zeum vezetésére utódául megbízott JANKÓ Já­nos 1893-ban szinte útmutatásként kapta XANTUS indítványát. A világkiállítások céljára előkészített néprajzi gyűjteményekkel jobbára házbelsőket, szobabelsőket rendeztek be bemuta­tásra. Meghatározott célja volt azoknak a gyűjte­ményeknek is, amelyeket a Millenniumra felépí­tett falu házainak berendezésére HERMAN Ottó halászati és hozzá kapcsolódó kiállításának a megvalósítására állítottak össze. Mindezeket ere­detileg nem múzeumi gyűjteményekül tervezték, később azonban múzeumba kerülvén azzá váltak. Mind a nemzetközi kiállítások, mind a millenni­umi kiállítás esetében a gyűjtés célját a kiállítá­sok szükségletei, tervei határozták meg. A mil­lenniumi kiállítás tervének tudományos koncep­ciója is volt. Az ország egy-egy vidékének népét ábrázolónak elképzelt lakóház berendezésének reprezentálnia kellett a benne élők kultúráját. A HERMAN Ottó tervei szerint felállított halászati kiállítás feladata a halászó életmód, eszközök és építmények megismertetése volt. HERMAN Ot­tónak akkor már nyomtatásban rendelkezésére állt A magyar halászat könyve című kétkötetes monográfiája, valamint a gyűjtögető élettel és a pásztorkodással foglalkozó tanulmányai. XANTUS János az Ethnographia-ban megjelent javaslatában a kézművességnek nevezett kultúra eszközeinek és alkotásainak gyűjtését szorgal­mazta. A kézművességnek azonban igen széles­körű értelmezése volt. Az első és sokáig egyetlen gyűjtési útmutató BATKY Zsigmond „Útmutató'''-ként ismert munkája volt. JANKÓ János ismerte föl annak szükségét, hogy a múzeumban dolgozók, múzeu­mi gyűjteményt tervezők, szervezésén fáradozók segítségére útmutatónak kéne rendelkezésre áll­nia. A Múzeumok és Könyvtárak Felügyelősége 1902-ben bízta meg JANKÓ Jánost az útmutató elkészítésével. Útmutatóját meg is tervezte, hoz­zá is fogott az ábrái megrajzoltatásához, az élete azonban rövidnek bizonyult a terv megvalósítá­sára. JANKÓ elképzelése szerint az útmutató a Néprajzi Múzeum akkori magyarországi tárgy­gyűjteményeinek típuskatalógusa lett volna. BATKY Zsigmond Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére című könyve 1906-ban került az ér­deklődők kezébe, hogy hathatós segítséget adjon a gyűjtő, a rendszerező, a megőrző, elhelyező

Next

/
Thumbnails
Contents