Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS: Múzeumi néprajzi gyűjteményeink fejlesztése

munkában. BÁTKY Zsigmond tájékoztatójában emlékeztet arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi osztályának gyűjteményei nem voltak alkalmasak hiánytalan típusok alkotására, JANKÓ célját tehát nem lehetett elérni. Bevezetéséként összefoglalta a legszükségesebb ismereteket a néprajzról. Könyve voltaképpeni célját így mutatta be: „E könyvnek elsősorban az a célja, hogy útmutatóul szolgáljon azoknak, kik hasonló tárgyakat akarnak gyűjteni, de - bátran kimondhatjuk - a gyűjtendő tárgyak mibenlétével nincsenek tisztában; hogy hirdesse, hogy egy néprajzi múzeumban egyaránt helye van minden, bármilyen jelentéktelennek látszó tárgynak is, mely a környezetéből származik"? Ezután bevezetőjét így folytatja: „Az előbbi czélnak elérése végett csoportokba szedve mutatjuk be Osztályunk gyűjteményének jellegzetes darabjait, mely ezáltal annak mintegy kivonata lesz, s így többékevésbé hazánk tárgyi néprajzának vázlatos képét nyújtja. Hogy ez csak nagyon vázlatos lehet, természetes, mert hisz gyűjteményünk maga is az. Ebből mi magunk is megítélhetjük, mit kell pótolnunk, a vidéki múzeumok pedig, hogy mely téren tehetnének Nemzeti Múzeumunknak szolgálatot. "

3 BÁTKY szükségesnek látta, hogy könyve első fejezetében a néprajzról adjon tömören ismereteket. Ezt követően a gyűjtés módjára, valamint a tárgyak kezelésére (preparálás, megőrzés, leltározás) nyújt ajánlásokat. Végezetül szól a múzeumok berendezéséről. Az Útmutatóban a következő fejezetek 14 tárgycsoportot mutatnak be, a példának választott rajzokkal. Hivatását kitűnően töltötte be, hiszen évtizedeken át példákat mutatott, s voltaképpen a Magyarság Néprajza is követte fejezeteiben azokat a csoportosításokat, amelyek az Útmutató fejezeteiben voltak találhatók. A 19. században, annak is főleg a második felétől alakult vidéki múzeumok gyűjtő tevékenységében nyomon követhetők mind a Néprajzi Múzeum, mind az Útmutató példái. Megalakult a Magyar Néprajzi Társaság 1889-ben, tehát a tudományszak képviselői Társaságba tömörültek, s annyi érdeklődőt, valamint munkatársat kapcsoltak magukhoz, amellyel meg tudták teremteni a tudományszak bázisát, s működtetni tudták a Társaságot. 1890-ben megindították a Társaság Ethnographia című folyóiratát, s ezáltal megteremtették a tudományszak publikációs fórumát. 1900-ban csatlakozott az Ethnographia-hoz a Néprajzi Osztály Értesítője. Ez a két fórum tájékoztatni tudott a tudományszak feladatairól és eredményeiről, tehát be tudott számolni a feladatokról is. A múzeumi néprajzi gyűjtemények alapítása, meglévő gyűjtemények fejlesztése elsősorban kiállítási célokat szolgált. Hosszú ideig minden tárgyat kiállításban helyeztek el, a helyüket pedig a BÁTKY Útmutatójában található csoportok határozták meg. Egy-egy nagyobb gyűjtemény akkorára növekedhetett, hogy nem volt lehetséges a kiállításuk, tehát a raktározásukról kellett gondoskodni. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége olyan bútorokat terveztetett, amelyeknek a felső részét vitrinnek, tárlónak lehetett használni, az alsó részét pedig szekrényként műtárgyak raktári elhelyezésére. A vidéki múzeumok között kevés olyan akadt, amelyben a gyűjtemény fejlesztés tudományos kutatáshoz kapcsolódott. Még a Néprajzi Múzeum is főleg a két világháború között szervezett olyan monografikus igényű, több kutató részvételével végzett kutatásokat, amelyeknek tárgygyarapító célja is volt. Akadt olyan kezdeményezés is, mint Baranya vármegyéé, amely megbízta IGAZ Lajos kellőképpen felkészült gyűjtőt, hogy a megye által rendelkezésre bocsátott anyagi támogatással gyűjtsön össze egy olyan népművészeti gyűjteményt, amely a megye községeiből származván az egész megyét reprezentálhatja. IGAZ Lajosnak az egész megyét be kellett járnia. Gondoskodtak a gyűjtemény elhelyezéséről, valamint új kiállító bútorokban a bemutatásáról is. Pécs sz. kir. város múzeumából, valamint Baranya megye múzeumából, a kettő egyesítésével szervezték a Janus Pannonius Múzeum néprajzi gyűjteményét a volt Városi Múzeum épületében, a régészeti gyűjteményét pedig a korábbi Megyei Múzeum épületében helyezték el. A Déri Múzeum elődje, a debreceni Városi Múzeum néprajzi gyűjteményeit jeles kutatók, ZOLTAI Lajos és ECSEDI István munkája alapozta meg, a 30-as, 40-es években pedig BALOGH István, valamint LÜKÖ Gábor fejlesztette. Természetesnek mondható, hogy a gyűjtemény építésében a Hortobágy, az állattartás, valamint a pásztorélet került előtérbe. Még sok példát lehetne sorolni, amely bemutatná a vidéki múzeumok gyűjteményfejlesztési törekvéseit, egy-egy kutató, muzeológus személyesen kivívott szerepét, helyét. Látható, hogy a millennium hatást gyakorolt rájuk is, nemcsak a központi kiállításokra. Főleg a 20. század első felében erősödtek azok a törekvések, amelyek egy-egy táj népének kultúráját igyekeztek megismerni, majd az összegyűjtött tárgyakkal bemutatni. Nemcsak Baranyában fordult az érdeklődés a népművészet