Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

KECSKÉS PÉTER: Mezővárosi és falusi borkultúra a 18-19. századi Kárpát-medencében

1. kép. Szőlőterületek a 19. század közepi Kárpát-medencében 1. alföldi szőlőskertek, 2. alföldi szőlőhegyek (foltjelöléssel a középhegységi és dombvidéki szőlőhegyek). (Forrás: KELETI Károly 1875.; BENDA Gyula 1973.; LACZKA Sándorné 1984. és ÉGETŐ Melinda 1993. alapján.) biai és nyugat-romániai (erdélyi) területei - a 18-19. századot tekintve - csak részben kutatattak, s néprajzi gyűjtéssel már kevéssé vizsgálhatók.

13 Az ausztriai (Steiermarkt, Burgenland), a dél-szlovákiai (felföldi) és morvaországi területek viszonylag kutatottak.

14 Az 1853-as szőlő- és borstatisztika falu-adatsor részletességű anyaga - ami egy soha el nem készült európai atlasz részeként jelent meg - mutatja, hogy a Száva-Duna vonalától a szőlőművelés északi határáig, nyugatra Burgenland felé kapcsolódóan és a keleti Kárpátok ívéig gazdaságföldrajzi szempontból is tagolt, s területileg szinte összefüggő borkultúra alakult ki.

15 E Kárpát-medencei borkultúrának önellátó és cserekereskedelmi szintjét, kis- és nagytáji belső piaci, valamint északra, illetve nyugatra irányuló 19. századi külkereskedelmi vonatkozásait nagyrészt ismerjük.

16 A 18. századi, kevésbé részletes statisztikai adatok alapján is regisztrálni tudjuk azokat a folyamatokat és összefüggéseket, amelyek egyrészt a középkori mezővárosi, elsősorban középhegységi, kistáji kultúrák továbbfejlődéséhez köthetők, másrészt a világi és egyházi uradalmak aliódiumait jelentik, harmadrészt az alföldi, újkori mezővárosi területek reorganizációjának eredményei.

17 Térképre vetítve gazdaság- és nyelvföldrajzi szempontból is kirajzolódik az alföldi „szőlőskert"-ek (vinea hortensis) Tiszától keletre eső területe, ettől délnyugatra pedig az alföldi „szőlőhegy"-ek (Promontorium) körzete. A birtokviszonyokat és adózási különbségeket nem taglalva, e kertek 18-19. századi telepítésűek, míg a hegyek 16. századi eredetűek (1. kép).

18 A borvidékek 1833-as lajstroma szerint haladva a középkori eredetű, kistáji kultúrák többségében „hegyalja" és „mellék" végű elnevezésekkel fordulnak elő.

19 Legkorábban a Tokaj-Hegyalja, a 18. században Pozsony-, Ménes-, Buda-, Somló-, Mecsek-, Sokoró-, Mátra- és Bükkalja megnevezésekkel találkozunk, mint elsőrendű borelőállító helyekkel.

20 A Balatonmellék (Balatonfelvidék), Fertőmellék (Sopron és Ruszt), Ermellék (Bihar m.) és Küküllőmellék (Weinland, Erdély) tájnevek mikroklimatikus, vízparti területeket és kiváló borminőségeket jelölnek.

21 Nagytá-