Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

KECSKÉS PÉTER: Mezővárosi és falusi borkultúra a 18-19. századi Kárpát-medencében

Kecskés Péter MEZŐVÁROSI ES FALUSI BORKULTÚRA A 1 8-19. SZÁZADI KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A szőlő- és bor újkori gazdaságtörténete a Kárpát-medencében egy hosszú 18. századra ( 16851800) és egy rövid 19. századra (1800-1885) tagolódik. A török hódoltság után a hatalmi-közigazgatási átalakulás, a földesúri szervezett munkaerő telepítés és belső népességmozgás, valamint a bel- és külkereskedelmi lehetőségek időleges kitágulása jelentette a 18. század kezdetét.

1 A szántóföldi művelés, az állattartás és a szőlő területeinek arányváltozása a szőlőföldek javára történt mind a középkori eredetű, történeti borvidékeken, mind az alföldi területeken.

2 A 19. század pedig azért lett rövidebb, mert 1885 után e gazdasági kultúra nagyobbik részét a filoxeravész elpusztította. E katasztrófát alig előzte meg a szőlődézsmaváltság megfizetésének kényszere és a bor túltermelési válsága.

3 így a közép- és újkori, egymásra épülő, többrétegű hagyományos borkultúra a 19. század végére sok helyen megszűnt, ami negyedmillió család létét fenyegette, s félmillió kh szőlőterület kiirtását jelentette. A több százezer család azonnali gazdasági váltásra (bab, burgonya, hagyma, dinnye, málna, eper stb.) kényszerült, vagy az új szőlőkultúra költségigényes és átmeneti időszakának nehézségeit vállalta. Ugyanakkor néhány alföldi, a szőlőgyökértetűre immunis homokterületen e lehetőség gyors fellendülést eredményezett a tömegbor és az étkezési szőlő előállításával.

4 A jobbágy-paraszti szőlő- és borkultúra történeti-néprajzi kutatásának meghatározó irányzata volt az 1955-1985 közötti időszakban Magyarországon és a Kárpát-medencében is a munkaeszközök és az azokhoz kapcsolódó technológiák vizsgálata. Az elsődleges cél az volt, hogy táji különbségeket tárjon fel, s az ismeretanyagot a gazdasági kultúra egészébe integrálja. A vizsgálatok közvetett célja szerint különböző időszakokra és azok között (középkor, honfoglaláskor és római kor) genetikai, kulturális és/vagy gazdasági folytonossági következtetéseket kívánt levonni, megállapítani.

5 A főként néprajzkutatók által végzett vagy kezdeményezett kutatások mellé a gazdaságtörténeti, ampelográfiai, régészeti és nyelvészeti vizsgálatok is felzárkóztak.

6 Az elmúlt tizenöt évben két nagytáj (Alföld és Dunántúl) monográfiája jelent meg,

7 s több történeti borvidék (Somló, Balaton-felvidék, TokajHegyalja) összefoglalása is napvilágot látott.

lS A gazdasági kultúra építészeti, továbbá mezővárosi és uradalmi vonatkozásairól is írtak tanulmányokat.

9 Jelentős eredmények mellett meg kell említenünk néhány olyan kutatás-módszertani és technikai problémát, melyek a végkövetkeztetéseket is befolyásolhatják. Az egyik ilyen a kutatás érvényességi ideje. A korábbi, de az újabb gyűjtések és közlemények egy része sem választja szét a filoxeravész előtti és utáni anyagot. Továbbá a 19. századi innovációk, eszköz- és technológiai váltások nem kapnak reális szerepet, így sokszor minősíthetetlenek az „ősi", „hagyományos" vagy éppen „új" jelzők. A különböző atlaszok kérdés-, illetve válaszanyaga a 19-20. század fordulójára vonatkozik, tehát éppen vagy e gazdasági kultúra hiányára, vagy a szőlőrekonstrukció első felvonására mutat.

10 Nagyobb gondot jelent a tárgyak és jelenségek adott korból (például a 19. század közepéről) a középkorba visszavetítése az analógia, a változatlanság és a hagyományosság elvével magyarázva. Hasonló eredményre vezet a 19. századi gazdasági írók leírásaiból kiemelt „régi", „antik" eszközök és technikák minősítésének átvétele. Nem jelent ugyanis adott technológiai szint mellett például a tőkék karózatlansága, vagy a préstelenség feltétlen korszerűtlenséget, illetve primitívséget.

11 A kutatás előrehaladtával, de inkább az eredményességre törekvés akarásával olyan „adathiányos tételek" is kezdenek axiómává merevülni, amelyek az etnikai kontinuitás túlhangsúlyozásával és analógiás evolucionizmussal születtek.

12 Az „eredetpatronok" bizonyítottságának taglalása helyett most arra kell utalnunk, hogy a Kárpát-medence szlovéniai, horvátországi, szer-