Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

K. CSILLÉRY KLÁRA: A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a 19. századi Magyarországon

30. kép. Első szoba, a kanapékhoz hasonló díszítésű sarokpaddal, 19. század második fele. Jánossomorja, Mosón m. Szabadtéri Néprajzi Múzeum ahol azonban nem csupán a mi fakanapénk megfelelője jutott el a parasztházakba, hanem a 18-19. század több más, többszemélyes, háttámlás és anélküli polgárias ülőbútora is.

83 Csehországban szintén ez a polgári jellegű párhuzamos lakásrend váltotta fel a sarkos berendezésmódot.

86 Az innováció kiindulópontja, illetve az összefüggések megállapítása további kutatásra vár. A tőlünk nyugatra eső területeken viszont, ahonnan a tárgyunk kialakítását illető ösztönzések érkeztek, minthogy ott a parasztházak lakószobájából az ágy már korábban kikerült, ahol csak lehetett, a lakás modernizálását másként oldották meg. A kanapét ugyan korán átvették, így például az alsó-ausztriai Schrattenbergből megőrzött paraszti inventáriumokban már 1775-ben említenek Kanapéét, nemkülönben sublótot,

87 és Felső-Bajorországban már az 1780 körüli évekből maradt fenn vaskosan megépített, erősen kifelé ívelő karfás, rokokó mintázattal festett, felnyitva alvásra használt parasztházbeli ládás kanapé.

88 A délnémet köznépi kanapék többségének a formája -, mely összhatásában igen hasonló a magyar köznépi megfelelőhöz - mindazonáltal azt tanúsítja, hogy ott lényegében szintén akkor gyökeresedett meg falun, mint nálunk. Legtöbbjük az 1820-1860-as években készült, de van bajor vidék, ahol csak 1860 után vették át. Beszerzésére csak nagyobb parasztgazdaságok törekedtek, és a formailag ugyan hasonló kanapé ott a nálunk szokásostól eltérő funkciót kapott: ez lett a gazda nappali pihenőhelye.

89 A magyarországi köznépi kanapé beillesztése a sarkos lakásrendbe Noha a kanapé meghonosodásának kezdete a magyarországi köznépi lakásban a 19. század eleji gabonakonjunktúra idejére tehető, majd a parasztságnál való szélesebb körű elfogadás a gabonaárak emelkedésének újabb, a század derekától bekövetkező szakaszára, az emlékanyag arra figyelmeztet, hogy a kanapék terjedése fellendülésével korántsem járt együtt a párhuzamos lakásrend általánosulása is. Ekkoriban nem kevés tehetős családot még jobban vonzották a hagyományos és az asztalosoktól egyre pompásabb változatokban kínált sarokpadok. Példaként idézhető a Hódmezővásárhelyen Vas István részére 1849-ben készült, helyi stílusban virágozott, rangos sarokpad, melyet a Néprajzi Múzeum őriz.

90 Akadnak dunántúli kisnemesi házakból, klasszicista stílusban faragott díszű padok is, melyek hasonlóról vallanak. Ilyen például egy adászteveli (Veszprém m.), 1840-ből datált példány,