Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
K. CSILLÉRY KLÁRA: A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a 19. századi Magyarországon
17. kép. Kanapé, ággyá nyitható, kihúzós ágy (jobbra), Kászonaltíz és ággyá nyitható pad (balra), Kászonimpér, volt Csík m., parasztházból. 19. század második fele. KÓS Károly rajza. KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Jenő 1972. 116/18. kép után nik ki, hogy kanapét csak azokban a leltárakban említenek, melyeket birtokosabb köznemeseknél vettek fel. Viszont a megye legnagyobb birtokosa, Szentiványi Medárd és felesége halála után, 1839-ben készült leltár tanúsága szerint mind a hét lakószobában volt Kanapé, esetleg díván Kanapé vagy kanapé forma Ülő szék, sőt az inasok szobájába is kijutott „Egy szakadozott Matériája külömben pedig fámunkájára nézve is Otska Kanapé ", 33 A minket most közelebbről érdeklő időszakban, a 18-19. század fordulóján, a pamlagok fonnaadásánál követendő korszerű példákat azokban a hazai, a kézművesek oktatását szolgáló rajziskolákban is tanították már, melyek az 1777-ben kiadott Ratio Educationis ajánlásai nyomán létesültek. Emlékeztetni kell rá, hogy az ezek követelményeit megszabó, 1783. évi végrehajtási utasítás kívánatosnak tartja az oktatáshoz az európai kortársi mintalapok beszerzését, ami meg is történt. 34 A rajziskolák tanítói által a minták szellemében rajzolt oktatási segédanyag egyik, 1804-ből fennmaradt lapja, Schubert Károly kőszegi rajztanító munkája, két olyan koraklasszicista kanapét ábrázol, melyeknek körvonalaiban lényegében felismerhető a későbbi köznépi példányok legáltalánosabb megjelenési formája (4. kép). A karfák Schubert Károly két rajzán látható kialakításának továbbélésére idézhető az Iparművészeti Múzeum anyagából egy 1815-1820 közt, Kolozsváron vagy Pesten készült, empire stílusú, egyedi díszítésű kanapé (5. kép), amely a hozzátartozó négy székkel, két karosszékkel és egy írószekrénnyel egykor a kolozsvári báró Zeyk család palotájában állt. 35 A kanapé szélesebb körű ismertté tételében különösen fontos volt a korszerű mintákon iskolázott asztalosok közvetítése. A limitálandó árú termékek közé a vármegyék, a kevésbé tehetősek érdekében, érthetően, meglehetősen korán beiktatták a kanapét. Csongrád megye 1781. évi árszabásában már szerepel: „Egy közönséges Sima Munkával a Tissler Kemény jajából Készétett Kanapé Kecske labokkal". Ara - 6 forint - „Egy közönséges Schreib Tiss", azaz íróasztal árával egyezik. Ott van az ugyanitt 1803-ban kiadott limitációban is, a korábbival azonos árral. 36 Idézhető olyan példa, 1812-ből, Pest-Pilis-Solt vármegye árszabásából, amely a tárgy nyilván átla-