Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

K. CSILLÉRY KLÁRA: A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a 19. századi Magyarországon

18. kép. Párhuzamos berendezés, parasztház tisztaszobájába, az asztal mögött kanapéval. Körösjánosfalva, volt Bihar m. GYÖRFFY István felvétele, 1911. Néprajzi Múzeum, Fotótár, 13487. ltsz. gos nagyságát is megadja: ,, Öt lábnyi hosszúságú Kanapé kemény Fából"?

1 A megjelölt, 1,58 cmes méret az úri és polgári fogadószobákhoz illő, és megfelel annak, amit a nálunk is irányt mutató, weimari Journal des Luxus und der Moden 1786. évi idevágó cikke ajánl, nevezetesen, hogy a kanapénak legalább három keskeny szék szélességűnek kell lennie.

38 Szemléletesen példázza az ilyen, kisméretű kanapét az Iparmű veszeti Múzeum egy talán Pesten, 1810 körül készült példánya, 153 cm szélességével.

39 Azt, hogy az árszabályozás úripolgári otthonok párnázandó kanapéira vonatkozik, mutatja Bács megye 1794-ben kiadott limitációja, melyben „ött lábnyj hoszszaságú Párna szék vagy is Kanapé kemény fábul • szerepel, illetve a Bihar megyei 1812. éviben olvasható meghatározás: „1 Rendbeli Setzli az az 6 Darab és 1 Kanapé Dio vagy Cseresznye Fából ".

4] A kanapé a magyarországi polgárságnál A kanapé a 18. században a hazai polgári lakásokban is már ott volt, és nem csupán a leggazdagabb családoknál. A kanapé mindinkább terjedt. A folyamat pontosításához hozzásegítenek a városokból feltárt levéltári adatok. Sopronból a legkorábbról ismert mindkét említés a város egyegy polgármesterének hagyatéki leltárában olvasható. 1748-ban John Adam Pinter négyszobás lakásában az utcai hálószobában, mely a régebbről továbbélő gyakorlat szerint még vendégfogadásra is berendezett, egy kék posztóval behúzott Canapee mellett hat azonos kárpitozású diófa széket is összeírtak; a szobabeli két diófa asztal egyike ugyancsak ehhez az együtteshez tartozhatott. 1767-ben Josef Ernst polgármesterek egyik szobájában sárga posztós Canapee állt, hat egyező bevonatú székkel. A lakás második szobájában egy Sofa került említésre - a leltározónak ismernie kellett a két kifejezés közti különbséget -, ezt a garnitúrát is hat, vörös lenvászon bevonatú szék egészítette ki. Az ASKERCZ Éva által áttekintett tizenhét soproni 18. századi leltárban ezeket az első Canapee említéseket csak 1788ban követi újabb, egy iparosné hagyatékában, akinek a lakásában szintén volt hat, fekete bőrrel