Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

K. CSILLÉRY KLÁRA: A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a 19. századi Magyarországon

1. kép. Ágymodell, fogadalmi ajándék (?). Terrakotta. Egyiptom, római kori görög, Kr. u. 2-4. sz. RICHTER, G. M. A. 1966. 558. k. után készültek, faborítást, kárpitozást nem kaptak. Mind háttámlával és két kartámlával ellátott. Szélességük általában 175-195 cm. Legjellemzőbb elemük és egyben megkülönböztetőjük a más többszemélyes köznépi ülőbútoroktól: a két kartámla, pontosabban a támlák záró párkányának kifelé ívelése. Ettől való eltérés egészen kivételes.

3 A hát- és kartámlákon a szerkesztésből adódó keretek vagy zártak, deszkalappal kitöltve (14-16., 19., 23. kép), vagy nyitottak. Utóbbi esetben a keretbe többnyire oszlopsor (23., 29. kép), vagy körvonalukkal oszlopot idéző deszkalapocskák sora került (13. kép), vagy esetleg hengeres rudakból alkotott sor (18., 20. kép), illetve igen gyakran a hazai fakanapék jellemző dísze: ismétlődő hármas levél (11-12., 17., 21. kép). A fakanapé alsórészét sokszor padláda alkotja (12-13., 15-16., 23. kép)

4 A köznépi kanapéforma történeti előzményei Kanapéformánk előtörténetének szakirodalmi összefoglalása még nem történt meg, habár a sajátos tárgy formához vezető múltbeli láncszemek nem ismeretlenek. Az ívelt karfájú kanapénak megfelelő formájú bútorelődöt az ókorban fogalmazták meg. Az ős a görög és a római ágy, melyet, mint tudvalevő, étkezéshez, heverőként is használtak. A görögök, átvéve a közel-keleti bronzkori civilizációkban megalkotott vázas szerkezetű, szíjjal vagy gyékénnyel bekötött ágyat, ezt alakították tovább saját ízlésük és nem utolsó sorban kényelmi, luxus- és presztízsigényeiknek megfelelően. így adtak idővel a nagyobb kényelem érdekében kifelé ívelő vonalat a párnát támasztó fejvég legfelső szakaszának. Ilyen ágy már Kr. e. 6—5. századtól kimutatható. A tetszetős megjelenés vagy inkább a heverő mindkét oldalán való elhelyezkedés lehetőségének kedvéért hozták létre ennek az ágyformának szimmetrikus megépítésű változatát, melyen tehát a lábrész is ívben kihajló felsőrészben végződik. A Kr. e. 400 körüli évekből már így kialakított ágynak is maradt fenn ábrázolása.

5 2. kép. Padláda, cassapanca. Firenze, Itália, 16. sz. GONZALES-PALACIOS, Alvar 1969. 10. k. után