Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

K. CSILLÉRY KLÁRA: A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a 19. századi Magyarországon

3. kép. Kanapé, a pozsonyi volt Pálffy-kastély berendezéséből, 1780 körül. Budapest, magángyűjtemény. SZABOLCSI Hedvig 1972. 301. k. után Az etruszkok, majd a rómaiak az ívelt végű ágynak mindkét változatát átvették a görögöktől. Az ágyhasználat a római társadalomban széles körben elterjedt, és a tehetős rétegek számára presztízskérdés lett a vendéglátásban jelentős szerepű ágyak minél pompásabb kiképzése. A tárgyforma további tökéletesítése érdekében az időszámításunk első századaiban az étkezéseken kívül használt ágyak és heverők két íves végét háttámlával kapcsolták össze (1. kép). Ilyen példányok a provinciákon is terjedtek.

6 A Római Birodalom bukása utáni századok során az antik korban kialakított bútorkészletből lényegeben, csakis a csekélyebb technológiai felkészültséget igénylő szerkesztésű tárgytípusok tudtak megmaradni, illetve továbbterjedni. De hovatovább az uralkodó felfogás a kényelem igényét is elítélendőnek vélte, sőt a középkor korai századaiban maga az ágyhasználat is rangjelzőnek számított.

7 A későbbi kanapénak megfelelő formájú, elegáns római fekvőbútor így hosszú időre elveszítette létjogosultságát. Az itáliai érett reneszánsz idején szinte magától értetődőek a római heverőágy új életre keltésének kísérletei. Antik példák nyomán elképzelt, kifelé hajló végekkel ellátott ágyra akadnak is példák a mitológiai és irodalmi jelenetet bemutató, 16. századi itáliai festményeken. Készült-e ilyen ágy a valóságban is, csak találgatni lehet.

8 Ám az ilyen, faragott dísze minden gazdagsága ellenére is felépítésében mégiscsak egyszerű ágy általánosabb elfogadásának aligha lehetett sok esélye az Itáliában a 15. század folyamán divatba jött és az előbbinél sokkal reprezentatívabb megjelenésű, négyoszlopos mennyezetes ágyakkal szemben. Másrészt Peter THORNTON, az itáliai reneszánsz lakásberendezés kutatója szerint lehetséges, hogy a 16. században próbálkoztak Itá4. kép. Schubert Károly, rajztanító, Kőszeg: kanapétervek, 1804. Kőszeg, Jurisics Miklós Múzeum. SZABOLCSI Hedvig 1972. 299. k. után liában a heverőágyas római ebédlő, a triclinium újólagos bevezetésével is. De az alkalmazott heverőkről nincsenek biztos ismeretek. Mindenesetre a veronai Paolo Farinato, az általa a 16. század végén, az emmausi vacsora megjelenítéséhez készített vázlaton, úgy rajzolta meg Krisztust és a két tanítványt, hogy egy-egy, római módon az asztal köré helyezett, ívelt fejvégű, rómaias ágyon fekszenek. Hogy azonban ez az ábrázolás mennyire alapszik egyedül az antik étkezési szokás ismeretén vagy tükrözhet-e kortársi gyakorlatot, nem lehet tudni.

9 Minden bizonnyal a római támlás ágy nyomán alakították ki viszont a 16. században, firenzei paloták számára a padláda, a cassapanca egy új 5. kép. Kanapé, a kolozsvári volt Zeyk-palota berendezéséből, Kolozsvár vagy Pest, 1815-20 körül. Budapest, Iparművészeti Múzeum. BATÁRI FerencVADÁSZI Erzsébet 2000. XXXV/53, k. után