Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

K. CSILLÉRY KLÁRA: A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a 19. századi Magyarországon

K. CsiHéry Klára A KANAPÉ ÉS A KÖZNÉPI LAKÁS MODERNIZÁLÁSA A 19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON A magyarországi köznépi lakásbelsőt és az azt gyarapító újabb és újabb bútorfélét a változások történeti folyamatában szemlélő számára szinte magától értetődő, hogy a legújabb kori, a 19. században meginduló modernizálásban az újítások irányjelzői - akárcsak az előző korokban azok az új típusú bútorok voltak, amelyek a ház vendégfogadásra szolgáló részében váltották fel a megfelelő funkciójú, korábbi századok során meggyökeresedett, régebbi típusú darabokat. A 19. században ilyen berendezési tárgy volt a hazai köznépnél a komód avagy sublót és különösen a kanapé, a jelen tanulmány tárgya. Minthogy a komód és a kanapé ugyanebben az időben, köztudottan, az úri és polgári lakásnak is igen jellemző presztízstárgya volt, a korábbiakban a néprajz kutatói úgy vélték, ezeknek a „legújabb" tárgytípusoknak nem szükséges behatóbb figyelmet szentelni. Pedig ami a kanapét illeti, ennek nem csupán az a jelentősége, hogy általa egy merőben új megjelenésű tárgy típussal gazdagodott az azt megszerző köznépi otthonok berendezése, hanem az is, hogy éppen a kanapé volt az, amelynek a befogadása megindította a parasztházak a középkor óta változatlan érvényű berendezésmódjának gyökeres átalakulását. Mondhatni, szinte kulcsot kínál ez a bútordarab a kutatásban mindeddig ismeretlen eredetűnek tartott lakásrendbeli változásnak, a párhuzamos lakásrend kialakulásának a megértéséhez, részben pedig annak megismeréséhez, mi okozhatta, hogy ez az átalakulási folyamat végül megtorpant, helyt adva felemás megoldásoknak. Közelebbről nézve a nagyszámú emlékanyag alapján jól ismert magyarországi köznépi kanapét, ezek többsége az elődeihez, a gyakran színes virágozású, esetleg dúsan faragott díszű sarokpadokhoz - vagy akár az ágy elé való támlás padokhoz - hasonlítva, meglehetősen szerény kinézetű bútordarab. Emellett ami az alapformáját illeti, felhasználás tekintetében még csak nem is nyújtott semmi újat vagy netán többletet. A sarokpad is hasonló ülőhelyet kínált, sőt tágasabbat és több személyre szólót, a padládaként szolgálók pedig a ládás alsórészű kanapéknál bőségesebb tárolási lehetőséget. Igaz, - már ahol egyáltalán ismertté váltak - az ággyá szétnyitható kanapéváltozatok (17. kép) segítségével szaporíthatok lettek a szobabeii hálóhelyek.

1 Ám annak alapján, hogy az ágyként is alkalmazható kanapé úgy látszik, csak korlátozottan terjedt el - adatok rá az ország nyugati részéből és Erdélyből ismertek -, biztosra vehetjük, hogy eredetileg nem az ilyen speciális megoldású variánsok lehettek azok, amelyek felhívták magukra a köznép módos tagjainak figyelmét. A kanapé vonzereje úgy látszik eredendően nem gyakorlati használatának előnyeiben, vagy akár ennek az ülőbútornak különösebb szépségében rejlett. Minden jel arra mutat, hogy az ezt a bútorfélét legelsőkként megszerző módos parasztpolgárok szemében ez a tárgy lényegében szimbolikus értékű lehetett: megfelelő módon elhelyezve a lakásban, a korszerű városi polgári életformát jelképezte. Átvételével, azzal, hogy beállították a lakás vendégek fogadására fenntartott részébe, tudva - tudatlan, azt óhajtották kifejezni, hogy ők magukat is polgároknak, a városi iparosokkal, kereskedőkkel, tisztviselőkkel azonos rangúaknak tartják. Rövid összefoglalást a kanapéról a Magyar Néprajz abban a kötetében írtam, melynek FÜZES Endre volt az egyik szerkesztője.

2 Az itt következőkben közelebbi megvilágítására törekszem mind ennek a köznépi bútortípusnak, mind pedig a befogadásával megindított folyamatoknak, vázolva a tárgyforma és sajátos díszítménye történeti múltját is -, amely szintén nem tanulság nélküli. A magyarországi köznépi kanapék formája Az clmondandók jobb megértéséhez következzenek a bemutatandó ülőbútor legfőbb formai jellemzői. A magyarországi városokból és falvakból fennmaradt köznépi kanapék fenyőfából