Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

HOFEMANN TAMÁS: „Az én házam, az én váram" - Egy balhiedelemről

Hoffmann Tamás „AZ EN HAZAM, AZ EN VARAM" Egy balhiedelemről A címben idézetteket a 17. században fogalmazták meg Angliában. A nemes famíliák akkoriban már a szigetországban is vidéki kastélyokban laktak - dél-európai eredetű szokás szerint. Itáliában sok villa épült vidéken a 15. század óta, mert egyre több földbirtokos család költözött ki a városokból. Leáldozott a rablólovagok középkori napja, miattuk korábban csak a városfalak mögött érezhették magukat biztonságban az emberek. (Dél-Franciaországban még egyes falvakat is fallal vettek körül az éppen aktuális keresztes háborúba vonuló, majd pedig céltalanul kóborló, rablásból élő lovagok fosztogatásai miatt védekezni akarván.) A múlt nyomait mégsem lehetett máról holnapra eltüntetni. Nyugat- és Közép-Európában a vidéki kastélyok közül jó egynéhányat továbbra is úgy építettek, hogy a várakra emlékeztessen, noha funkciójuk módosult. Ennek köszönhetően többségük a palota és az erődítmény kereszteződése lett. Átmeneti megoldások születtek, majd az egész kontinensen elterjedt a bástyátlanított, csaknem védtelen kastély építésének szokása. Az Elbától keletre az események késtek, a 18-19. században épültek a vidéki kastélyok. Dél-, majd Északnyugat-Európában a gazdagabb városlakók: a kereskedők, pénzemberek, sőt még az iparosok is - egy időben a kastélyépítkezésekkel - nagyobb és díszesebb házakat emeltettek maguknak. Sokan úgy gondolták, hogy újonnan falazott (rendszerint többszintes) épületben kell lakniuk, mert így a fényűzés látszatát kelthetik, házuk olyan előkelő épület, mint bármely úri kastély. Tévedtek. Képzelgésüket már csak a városi telekméretek és az utcahálózat kényszerűsége folytán sem sikerült igazolni. A polgárház nem volt kastély. Nemcsak lehet, hanem egészen biztos, hogy a bankárnak több volt a pénze, mint a grófnak, de vállalkozásokba fektette, nem presztízsépítkezésekbe. Mindamellett úgy gondolta, hogy otthona felér az arisztokratáéval. Képzelgett. Az illúziókban a polgárok nemsokára osztoztak a parasztokkal. Az újkorban már Füzes Endrének, mert hetven éves, ötven éves barátsággal. ők is lázasan építkeztek. A parasztházak azonban inkább a polgárházakra emlékeztettek akkortájt - és azóta. Történetünk tehát a tévedések jegyében zajlott le. Alkalmasint a reálfolyamatok feltárása során lehet magyarázatot találni arra, hogy milyen okok miatt tápláltak illúziókat eleink a maguk teremtette mesterséges környezettel kapcsolatban. Ezeket a vizsgálatokat egyrészt az építészettörténet, másrészt az ökoszisztémák, harmadrészt a gazdaság történetének háromszögében mozogva lehet megejteni. Mindezeknek eredményeként a szabadtéri múzeumok építésével a gyakorlat terepére lépünk, az épületek áttelepítése és rekonstrukciójuk során szembe kell nézni mindazokkal a problémákkal, amelyekbe őseink ütköztek valamikor, tehát fel kell adni azt a kényelmes helyzetet, amelynek előnyeit élvezi sok történetíró, mert „a papír türelmes". Az ökoszisztéma elsősorban a természeti adottságokhoz való alkalmazkodásból, illetve a természet által képezett akadályok elhárításából áll, tehát történelmileg változó folyamat. A klíma, a hidrográfia, a flóra és a fauna, a demográfia változásai messzemenően befolyásolják önfenntartásunk alakulását. Milyen gazdasági értékűek koronként a teljesítmények és milyen szociális szervezetben érték el ezeket az emberek? ez a gazdaságtörténeti vizsgálat tárgya. Milyen mesterséges környezetet alkotott ennek érdekében fajunk? Erre a kérdésre az építészettörténész hivatott választ adni. Két korszak Mindenekelőtt a Mediterráneumban, majd Északnyugat-Európában (idővel másutt is földrészünkön) a kisemberek igyekeztek alkalmazkodni, sőt hasonulni fogyasztási szokásaik terén a náluknál tehetősebbekhez. Ezenközben persze számtalan, elsősorban anyagi természetű nehézséggel találkoztak. A kontinens lakói tudniillik attól kezdve, hogy szántóföldekre terelték a gaz-