Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

BARTHA ELEK: Templomok és szent terek a bizánci rítusú katolikus néphagyományban

3. kép. Az abaújszolnoki templom ikonosztázionja. H. CSONGRÁDY Márta felvétele, 2001. Az ungháti Szirénfalván (Ptruksa, ma Szlovákia) saját templomuk megépülése előtt a helyben végzett szertartásokat a temetőben álló keresztnél végezték. Szent Liturgiát helyben nem tartottak, így annak kellékeire itt nem volt szükség. A húsvéti ételszenteléshez szükséges felszerelési tárgyakat és a lobogókat a szomszédos Nagyszelmenc templomából hozta át a pap és a kántor a szentelés napjának reggelén vagy még az előző este.

13 Az aradványpusztai filiában a katolikus lakosságnak nincs saját temploma. A templomszerek elhelyezésére a római katolikus és a görög katolikus közösség egy régi magtár épületét kapta meg. A görög katolikusok itt elhelyezett templomi kellékei a miseruhák kivételével teljes mértékben elegendőek a helyben tartott szertartások elvégzéséhez. Az alkalomhoz kellő misemhát a pap a parókia templomából biztosítja. Tamásipusztán a szertartások kellékeit egy magánházban helyezték el. A nyíradonyi parókiáról átjáró pap a szertartásokra csak az öltözéket hozza magával.

14 Az ózdi parókus két-három évtizeddel ezelőtt még számos kelléket hordott magával a fíliákban végzett szertartásokhoz. Erre azért volt szükség, mert a filiákban kis létszámú szórvány közösségek éltek, akik nem rendelkeztek a megfelelő felszereléssel. A legszükségesebb kellékek (kehely, diszkosz, kehelytakaró stb.) számára a parókus külön erre a célra szolgáló táskát alakított ki, amit még kirándulásokra is magával vitt. A kellékeket az egyházközség által szervezett kirándulások alkalmával is magánál tartotta, így az útba eső kápolnákban is tudott misézni.

1Ikonosztázion A keleti szertartású templomok leginkább szembeötlő dísze, sajátossága az ikonosztázion.

16 A görög katolikus templomok nem mindegyikében találunk képállványt. Ennek egyik oka, hogy a 19. századra sok templomból kikerült. Vagy a faanyag korhadt el, vagy a templomot bontották le, és a helyén felépülő új templomban már nem tudtak újat készíttetni. A templom berendezésének változása, a padsorok bekerülése a belső liturgikus térben a 19. század végére olyan változásokat hozott, amelyek eredményeként az ikonosztázion szinte zavarni kezdte a híveket.

17 Ezzel is összefügghetett, hogy a latin