Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

BARTHA ELEK: Templomok és szent terek a bizánci rítusú katolikus néphagyományban

Bartha Elek TEMPLOMOK ES SZENT TEREK A BIZÁNCI RITUSU KATOLIKUS NÉPHAGYOMÁNYBAN A keleti egyházban - más keresztény egyházakhoz hasonlóan - a templom a legfőbb istentiszteleti hely, amely nélkül hosszabb időn át nem lehet, vagy legalábbis igen nehéz rendszeres és az egyház előírásainak megfelelő vallásos életet élni. Ez a bizánci szertartásban alapvető kérdés, mivel a hitélet bázisát jelentő Szent Liturgia a szertartás rendje szerint számos ponton közvetlenül kötődik a templom épületéhez, annak szerkezeti elemeihez, belsőépítészeti megoldásaihoz, tartozékaihoz. Amíg egy református istentisztelet gyakorlatilag bárhol és teljes értékűen megtartható, a keleti egyház miséje és számos szertartása szorosan a templomhoz kapcsolódik. Alkalmanként itt is lehet, és szoktak is szabad téren (például hagyományosan haranglábnál vagy keresztnél, búcsúkban helyenként a templom falain kívül) misét tartani, de ha erre rendszeresen kerülne sor, az a liturgia jelentős mérvű decentralizációját jelentené. A Szent Liturgiában például a proszkomédia előírja a templomba való belépés imáit, a szertartás fontos része az oltár megkerülése, a mise folyamán az ambón fontos szerepet játszik, és sorolhatnám tovább a példákat. A templomon kívüli misézést a szertartástan püspöki engedélyhez kötötte.

1 A templommal nem rendelkező fíliákban éppen ezért csak kivételes esetekben volt helyben Szent Liturgia. A pap az ilyen közösségekben helyben többnyire csak más szolgálatokat tudott teljesíteni (keresztelés, betegek kenete, ételszentelés stb.). A Szent Liturgia mellett a templom a legtöbb egyéb nyilvános istentiszteleti alkalmaknak is helyet ad. Itt végzik a vecsernyéket, utrenyéket (esti és reggeli istentisztelet), innen indulnak, ide érkeznek a körmenetek, a templomban vagy a templomkertben szentelik a barkát, a János-napi mezei virágokat, gyógynövényeket, sok helyen a vizet, a gabonát, ide kapcsolódnak az emberi élet nagy eseményei. Ezek a vallásgyakorlási alkalmak, szentségek, szentelések a templom falain kívül is megtarthatók, és gyakran - például templom nélküli fiiiákban vagy pusztán a hagyományokat követve a templomtól eltérő helyen is sor kerülhet rájuk. A templom épülete ezeknek a szertartásoknak magától értetődő helyszíne lehet, ami szükség esetén (rossz időjárás, hatósági korlátozó rendelkezések) mindig rendelkezésre áll. Még az olyan helyhez kötött vallásos alkalmak is, mint amilyen a temetés, közvetlenül kapcsolódhatnak a templomhoz. Gondoljunk csak a templomban való temetkezésre, amelyre görög katolikus egyházközségeinkben is akad példa, a templomból való temetésre, vagy a templomokat körülvevő temetőkre. Külső, kényszerítő körülmények gyakran eredményezik a templomi hitélet hosszabb-rövidebb ideig tartó módosulásait. A templomhoz hagyományosan kapcsolódó ájtatosságok, nyilvános istentiszteleti alkalmak kikerülhetnek a templomból, mások pedig a nagyobb nyilvánosságot jelentő szabad térről beszorulhatnak a templom falai közé. A mai Szlovákia magyarlakta vidékein a diktatúra évtizedeiben a felekezetet törvényen kívül helyező, a vallásosságot általában véve korlátozó törekvések hatására görög katolikus közösségeinkben gyakorlattá vált, hogy a keresztelőt a helyi nyilvánosság kizárásával, családi házaknál vagy távolabbi településen lakó rokonok házainál tartották.

2 Ugyanez Kárpátalján is rendszeresen előfordult.

3 Ezzel ellentétes jelenség, amikor a vallásos élet egyes látványosabb megnyilvánulásai a tágabb térbeli környezetből bekerülnek a templomba. Ez a jelenség kétféle folyamat eredménye lehet. Az egyik a tapasztalatok szerint egy természetes átrendeződés, amely akkor következik be, amikor egy addig templommal nem rendelkező egyházközségben felépül a templom. A falu utcáiról, a temetőből, a szabadban álló keresztektől, a lakóházak szobáiból a vallásgyakorlás több eleme bekerül a templomba, a hitélet ezáltal térbeli kiterjedését tekintve centralizálódik.

4 A vasárnapi rózsafüzérek, keresztúti ájtatosságok, szentcsalád-járások, lourdesi ájtatosságok színhelye