Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

VIGA GYULA-VISZÓCZKY ILONA: A hagyomány változása. Néhány szempont és példa a tradíció és a változás kérdéséhez

sának-átvételének is a helyszíne lett. Elsősorban a néptánc csoportok szereplői keresik fel ezeket a sokadalmakat, hogy beszerezzék viseleti kiegészítőiket, illetve támpontot kapjanak a hagyományos viseletek rekonstrukciójához.

29 b. KÓSA László gyakran idézett könyvében számba vette a paraszti polgárosodást serkentő, valamint az annak ellentmondó, azt lassító tényezőket. Mindezek összefüggésében tárta fel a hagyományos népi kultúra táji változatait.

30 Magunk a - több összefüggésben vizsgáltuk az elmúlt években a változást gyorsító és lassító hatásokat a Bodrogköz hagyományos kultúrájában.

31 Ezek eredményei adalékok egész témánkhoz is. Megítélésünk szerint, a 19. század derekától a változás legfontosabb generálója a közös adottság, a táj átalakítása és az annak következtében megváltozott gazdasági feltételek. Az életmód és a műveltség vonatkozásában is ez a meghatározó tényező: a bodrogközi táj, pontosabban azok az ökológiai feltételek, amelyek a történeti tájon belül az egyes vidékek eltérő adottságainak megfelelően alakulnak át. (Eleve más feltételt jelentett az emberi tevékenységhez a vízjárta Hosszúrét területe, mint a Bodrogköz felső, magasabb része.) A források azt jelzik, hogy a bodrogköziek a elsősorban erdőirtásokkal, a 19. század második felében pedig a vízrendezéssel és - kisebb mértékben - az erdőirtással tágítják ki mezőgazdasági területüket, szelídítik meg, fogják termőre a határukat, terjesztik ki élettevékenységük kereteit. Mindezt természetesen alapvetően befolyásolja a vidék népének egészségtelen birtokstruktúrája. Az életmód dominanciája egyértelműen a kötött, több településen még kétnyomásos határhasználat, ami különösen a szemtermelésre, valamint a - részben más falvak legelőin hizlalt - szarvasmarha tartására épült. Hasonlóan a környező tájak északkelet-magyarországi falvaihoz, a 19-20. században a növénytermesztés intenzívebbé tétele fokozatosan alakítja át a legeltető állattartás szerkezetét, illetve teszi lehetővé a takarmánytermesztés révén nagyobb állatállomány tartását. A Bodrogköz falvaiban nem arról van szó, hogy a legeltető állattartás elveszítené korábbi takarmánybázisát a földművelés struktúrájának átalakításával, hanem a vízrendezés, a korábban hasznavehetetlen területek nagy részének felszámolása teremti meg mind a legelőterület, mind a szántók kiterjesztésének lehetőségét. A korszak azonban, mind a jobbágyfelszabadítással, mind a nagyon lassú polgárosodással egyszerre indít extenzív és intenzív gazdasági folyamatokat. Az állattenyésztés és a földművelés egyensúlya a határhasználatban meglehetősen kimért, a földművelés takarmány-produktuma igen szűkösen biztosítja ennek az állománynak a tartását.

32 A történeti táj egészét átalakító változtatások és azok jellemző gazdasági hatásain túl, az egyes falvak és falucsoportok társadalmának és műveltségének változását más-más lokális hatások formálják. Ezek között meghatározó a települések földrajzi helye és helyzete, az országutakhoz, vasúthoz, piacokhoz és vásárokhoz való távolsága. A falvak népességének gazdasági felemelkedését nagymértékben segítette, ha saját vasútállomással rendelkeztek, vagy legalább könnyen elérhették a szomszédos település állomását. A Kassa-Ungvár vasúti vonalon kerekeken gördült a táj polgárosodása. A trianoni határok megvonása ebben a vonatkozásban különösen nehéz helyzetet teremt, s valóságos földrajzi „zsákokat", zárványokat hoz létre a határ mentén, mind a Bodrogköz magyarországi, mind (cseh)szlovákiai oldalán. A bécsi döntések után rövid időre megváltozik a helyzet, de a háborús évek nem alkalmasak a változtatásra. A második világháború utáni határmegvonások hatása még tragikusabb: a Bodrogköz felső részét még a korábbi kárpátaljai piacoktól (Munkács, Ungvár, Beregszász, Csap) is elzárta. Márpedig az értékesítés, a piacozás lehetősége vagy azok hiánya egészen eltérő gazdasági-társadalmi folyamatokat indukál a polgárosodás folyamatában, s például belejátszik abba is, hogy - megtartó erő hiányában - egy-egy bodrogközi falu népessége milyen arányban indul el a 19. század végén, a 20. század elején az Újvilágba szerencsét próbálni. Két szomszédos bodrogközi falu, a paraszti munkakultúráját és társadalmi tradícióját a 20. század második felében is erősebben őrző Karcsa, valamint a 20. század első felében polgárosodottabb Pacin példáján vizsgáltuk meg, hogy melyek azok a tényezők, amik a társadalmi-kulturális változások irányában hatnak. Ezek közé soroljuk a határőrző katonaság és a csendőrség jelenlétét, a jelentősebb zsidó lakosság életformájához kapcsolható boltok, üzletek, műhelyek működését, a viselet átalakulása, a divat szempontjából fontos varrónők valamint a fodrász tevékenységét. A tradíció ellen hathat a több vallási felekezethez való tartozás is. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a Sennyey bárói kastély pácini jelenlétének: a helyi uradalom rendre