Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

VIGA GYULA-VISZÓCZKY ILONA: A hagyomány változása. Néhány szempont és példa a tradíció és a változás kérdéséhez

munkát adott a helybeli szegénységnek, a kastélyban dolgozók pedig a ruházat, a hajviselet, a nyelv, a más közösségekhez és más kultúrákhoz való viszony, az exogám házasságok, nem utolsó sorban a mentalitás változását siettették. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az uradalom - a visszaemlékezések szerint - a két háború között azért nem modernizált, mert a gépesítéssel elvette volna a kenyeret a helybeliektől. (Ez az ambivalens folyamat sokfelé jellemezte a magyar mezőgazdaságot.) A fentiek eltérő mentalitásban fejeződnek ki, ami az egyes falvak egymáshoz való viszonyában, egymásról alkotott véleményében tükröződik. Kifejezetten pregnáns ebben a vonatkozásban a falucsúfolók anyaga: a földhöz és a paraszti munkakultúrához, munkaerkölcshöz való csökönyös ragaszkodás a 20. század első felében már maradiságot, bizonyos összefüggésben butaságot, de semmiképpen nem követendőt jelent más települések népe számára.

33 8. Amint arra fentebb utaltunk, a földrajzi környezet, illetve annak átalakulása, az ahhoz is alkalmazkodó tennelő gazdálkodás, a gazdasági kapcsolatok térszerkezete közvetlenül vagy közvetve hatott a hagyományos társadalomra, egészében pedig a tradicionális kultúra állapotára. A tradicionalitás nem jelenti a kultúra állapotának változatlanságát, sokkal inkább a társadalom konzervatív, hagyományőrző jellegét, ami természetesen rávetül a műveltség állapotára, de csak lassítja, nem akadályozza meg annak átalakulását. Egészében nem áll ellent a fölbontó-átalakító hatásoknak, sokkal inkább arról van szó, hogy az egyes régiók, illetve műveltségi csoportok változásának tempója, s a társadalom szerkezetének átalakítására gyakorolt hatása különbözik egymástól.

34 Mindez elsősorban a társadalmi haladás kérdéskörében jelenik meg, s csak közvetve a kultúráéban. Minden társadalmi változás magával hozza a néprajzi jelenségek átalakulását, változását is, ám ez igen eltérő sebességgel zajlik mind a társadalom, mind a kultúra szerkezetében.

35 A néprajzkutató látószögében egy-egy település, táj népének, műveltségének hagyományos vagy átalakuló jellegében jelenik meg, a részletező kutatások azonban igen könnyen rámutatnak a kultúra valódi, változó arculatára.