Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

VIGA GYULA-VISZÓCZKY ILONA: A hagyomány változása. Néhány szempont és példa a tradíció és a változás kérdéséhez

Viga Gyula-Viszóczky Ilona A HAGYOMÁNY VÁLTOZÁSA Néhány szempont és példa a tradíció és a változás kérdéséhez 1. A hagyomány megkerülhetetlen problémanyalábja a néprajznak, de az jószerével a kultúra kutatás minden területének. Ha arra gondolunk, hogy a tradíció hordozója a kultúrában élő ember közössége, akkor a társadalom kutatása sem nélkülözheti ennek a fogalomnak a használatát, értelmezését. A néprajz legkevésbé igyekszik nélkülözni, s annál erőteljesebben alkalmazza fogalomtárában, minél mélyebbre merül a kutatók horizontján a kollektivizálás előtti paraszti műveltség és életmód. Láthatóan ez formálja a néprajzban a hagyomány és a változás - egymással összefüggő - problematikájának ívét: ma már jószerével csak változásról, változó kultúráról beszélnek a kutatók. Márpedig ez gyorsuló folyamat, mert amíg a néprajzi terepmunka gyakorlatában, a verbális anyaggyűjtés során az 1970-es évek elején nem volt reménytelen közvetlen információkat szerezni a 19. század végének jobbára falusi - Magyarországáról, addig a 21. század első éveiben már olyan adatközlő is alig akad, aki az első világháború utáni időszakról közvetlen tapasztalatokkal rendelkezne. Pedig nem csak az elmúlt évtizedekben volt lényeges a változás, hanem például az emlékezetből kikopó, 1880-as és az 1920-as évek között eltelt időszakban is: az „emlékezetből" lassan eltűnő három évtized alatt ugyanis durván 30%-kal csökkent Magyarországon a mezőgazdaságból élők aránya, ami gyaníthatóan nem hagyta érintetlenül az egész vidéki társadalom életmódját, műveltségét sem! A paraszti polgárosodás - mint kultúraváltás - nyomjelzője az, hogy a falusi társadalomból kikerülő réteg miként vált életmódot, mentalitást, miként formálódik át földműves eleitől örökölt paraszti életstratégiája, morálja, habitusa, illetve új társadalmi szerepében miként és meddig viszi azt magával. A változás folyamata kutatásunkban leginkább a haladás szinonimája, s úgy jelenik meg, mint a dolgok időbeli egymásutánja, amit csak itt-ott bont meg annak dilemmája, hogy mindenütt lezajlik-e az átalakulás folyamata, s hogy annak tempója eltér-e vidékenként. A kutatás középpontjában - a mind markánsabban megfogalmazódó érvek és igények ellenére - továbbra is a parasztság széles rétegének műveltsége áll, s önálló diszciplínát szerveztek maguk köré azok, akik a vizsgálatok körét a társadalom és a közkultúra egészére ki akarják terjeszteni. (Ez nem jelenti feltétlenül, hogy valamennyien meg is tudták valósítani azokat a célokat, amelyeket olykor látványosan „szakítva" a hagyományos néprajz avíttnak vélt világával és konzervatívnak mondott képviselőivel - maguk elé tűztek.) A hagyományos magyar népi kultúra változásának időrendjét megalkotók is legfeljebb a polgárosodás kezdetéig nyúlhattak vissza. A korábbi jobbágy-paraszti állapotot, mint ezt megelőzőt, mindezek előzményét interpretálták, ami kevéssé differenciált, kevéssé árnyalt, s kevéssé ismertek a változatai is.

1 2. A történészek egy része is hangoztatja azt az elképzelést, hogy az ipari forradalom előtti feudális Európa - különösen annak keleti fele jószerével mozdulatlan, s gyakorlatilag a paraszti polgárosodás, az urbanizáció, a jobbágyfelszabadítást követő lassú modernizációval, vagyis nálunk a 19. század derekán, második felében kezdődő folyamatokkal kapcsolja össze a változás problematikáját. (Kétségtelenül igaz, hogy a 19. század első felének gazdasági-társadalmi mozgásai a parasztosodás felé lendítik a magyar társadalom többségét, de miért ne lenne változásként értelmezhető a népművészet kivirágzása, a tárgyszámok megnövekedése, a köznapi és reprezentációs tárgyak elkülönülése, s természetesen mindaz a gazdasági-társadalmi tényező, ami ezt előidézte.

2

) Sajnálatosan kevés figyelmet kaptak emiatt - bár tényei közismertek - a polgárosodást megelőző táji változatok, az, hogy a különböző nagytáji formációkból mennyire organikusan következnek a polgárosodás gazdasági, társadalmi és kulturális változásai - már ha azok egyáltalán bekövetkeznek. Az pedig végképp kívül maradt a vizsgálatok körén, hogy a közössé-