Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A múzeumi berendezések megvalósításának változásai

testvérének. A levéltári adatok azt mutatják, hogy az elmúlt századokban is mindig többgenerációs, bővített, népes család élt egy fedél alatt, nem egyszer házas, családos fiúval. Nemcsak az együttélésnek ez a módja, hanem az evvel járó mentalitás, felelősségvállalás is öröklődött.

21 Másutt is megfigyelhető, hogy habár egy településre nem jellemző a többgenerációs vagy nagycsaládos együttélés, de bizonyos számban jelen van, és rendszerint ugyanazoknál a családoknál öröklődik.

22 A nyirádi házat lakó család sajátosságai -, amelyek nagyban hozzájárultak a ház archaikus állapotának fennmaradásához az 1970es évekig a bányászfaluvá alakuló településen felvetették azt a kérdést is, mennyiben lehet az ilyen, tipikusnak egyáltalán nem nevezhető élethelyzeteket megjeleníteni a múzeumban. Ha a látogató nem rendelkezik a megfelelő mélységű, részletességű információval a családtörténetről, a berendezés indoklásáról, az általánostól eltérő mozzanatokról, előfordulhat, hogy tévesen általánosít. Ha viszont eltekintünk a konkrét családi viszonyok, sajátosságok megjelenítésétől, és csak a tipikusát, csak az általánosat jelenítjük meg, épp a bemutatás őszinteségét, a szituáció eredetiségét veszíthetjük el. Mindezek ma még olyan problémák, amelyekre a jövőben esetleg a hagyományos kiállítási módokon kívüli eszközökkel tudjuk megtalálni a megoldást. A szabadtéri múzeum lassan fél évszázada épül, és bár a gyűjtés feltételei sokban módosultak, lehetőségei a korábbi időszakokat megörökítő enteriőröknél egyre inkább beszűkülnek, a felépítendő házakat be kell rendezni. Az a szándék, hogy az élet teljességét bemutassuk, nem változott, legfeljebb a megvalósítás mikéntje. A Bakony, Balaton-felvidék tájegység gyors realizálása az újabb utak keresésére is példa volt, hisz a problémákat záros határidő alatt le kellett zárni, a hiányokat pótolni kellett. Bebizonyosodott, hogy a gyűjtést korábban elkezdő országos és helyi gyűjtemények bevonása, tárgyak kölcsönzése, műtárgymásolatok felhasználása, a történeti források (vagyonleltárak, hagyatéki leltárak, limitációk) hasznosítása nélkül aligha valósítható meg színvonalas berendezés, és az is, hogy a 19. századi, 20. század eleji berendezések kivitelezésénél egyre gyakrabban kell felhasználnunk nem terepről származó, „helyettesítő" tárgyakat, amelyeket csak korábban szerzett terepismeretünk, tudásunk avat hitelessé egy-egy enteriőrben. Mindez érthetővé teszi, hogy a szabadtéri múzeum gyűjteményei más szempontok alapján gyarapodnak, mint más néprajzi gyűjtemények, de azt is, hogy az idő haladtával a megszerzett tárgyakhoz kapcsolódó információk mennyisége, minősége is változik. JEGYZETEK 1. FEJŐS Zoltán 2000. 2. Felmerült olyan lehetőség is, hogy előképzettségük, érdeklődésük alapján bizonyos muzeológus kollégák csak az építészeti problémákkal, míg mások csak a berendezésekkel foglalkozzanak, a jelenlegi tájegységi beosztásnál szélesebb, több tájegységre kiterjedő területen. Erre valószínűleg azért nem került sor, mivel az építészeti megjelenítés és a berendezés egymással nagyon is összefüggenek: csak a berendezési lehetőségek ismeretében lehet dönteni az építészeti megjelenítés koráról. Másfelől a több évtizedes tereptapasztalatoknak, személyes kapcsolatoknak döntő szerepe van a tárgygyűjtésnél. 3. A raktári rend az elhelyezés gazdaságossága, praktikussága és műtárgyvédelmi szempontok miatt ugyanúgy tárgytípusok szerint történik, mint az egyéb múzeumokban. 4. Hasonló módon létrejött tárgyegyüttesek természetesen más múzeumokban is lehetnek: az utóbbi időben nő a valamilyen szempontból összetartozó (háztartás, gazdaság, lakás, műhely stb.) teljes tárgyegyüttesek gyűjtése, hogy csak a Néprajzi Múzeum külön kezelt Atány-gyűjteményére, vagy a Néprajzi Múzeumban 2001-ben kiállított „parasztebédlőre" utaljunk.; FÉL Edit-HOFER Tamás 1964. 5-89.; SZOJKA Emese 2001.; A vidéki néprajzi gyűjteményekben elsősorban a tájházak, műhelyek berendezéséhez gyűjtött, és ott kiállított tárgyegyüttesek képeznek hasonló összetételű anyagot. Ezek aránya azonban a múzeumok teljes néprajzi tárgyi anyagához képest nem meghatározó. 5. Vannak olyan kisebb-nagyobb területei az országnak, amelynek nincsenek építménnyel képviselve a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, innen tárgyak is csak véletlenszerűen kerültek be. 6. Előfordul természetesen, hogy a kétfajta célkitűzést együttesen próbáljuk megvalósítani: például a Balaton-felvidéki németek jellegzetes, még az 1940es években is élő bútorművességének a bemutatásáról nem akartunk lemondani, noha német ház nem volt a telepítési tervben. Ezért a szőlőhegyi objektumok kiválasztásánál igyekeztünk olyan,