Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A múzeumi berendezések megvalósításának változásai

német extraneus által használt, szobát tartalmazó présházat is kiválasztani, ahol e bútorok bemutatására mód nyílik. A kiválasztott építménynek azonban típusában, korában illeszkedni kellett az elsődlegesen építészeti szempontok alapján meghatározott telepítési tervhez. A műhelyek néha kivételt képeznek az általános gyakorlat alól: előfordul, hogy egy-egy nagyon ritka, teljes műhelyfelszerelést megvásárol a múzeum akkor is, ha maga az épület már nincs meg, vagy felépítésére nincs mód. 7. A detmoldi szabadtéri múzeumban például megvásárolták három különböző korosztályhoz tartozó személy szobájának teljes felszerelését, s annak minden darabját részletesen dokumentálták. Az akció - már maga a múzeum vásárlási szándékát ismertető felhívás is - nagy nyilvánosság előtt folyt. A tárgyak megszerzésének, használatának, elhelyezésének dokumentálásán túl azokat a motivációkat is vizsgálták, amelyek az egyéneket arra indították, hogy a megszokott környezetüket alkotó tárgyakat a múzeumnak adják. Kétségtelen, hogy e módszerrel a kiválasztott, konkrét szobát százszázalékos precizitással sikerült adott évre, napra berendezni, az azonban már erősen vitatható, mennyiben reprezentálja ez egy nagyobb társadalmi réteg, korosztály életmódját, lakáskultúráját. 8. A szentgáli lakóházra vonatkozóan az épületet bontó CSALOG Zsolt feljegyzéseit, tárgylistáját, a Néprajzi Múzeum Adattárának és Fotótárának anyagát; VAJKAI Aurél Szentgál monográfiáját, illetve szentgáli gyűjtéseit és fotóit használtuk, emellett rendszeresen gyűjtöttünk a faluban. Nagy segítséget nyújtott a millenniumi Néprajzi Falu szentgáli házának berendezéséről készült rajz és tárgylista is, hisz mi a múzeumban - nem véletlenül -ugyanezt a korszakot, a 19. század végét jelenítettük meg.; K. CSILLÉRY Klára 1981.; JANKÓ János 1989. A kádártai lakóház felszereléséről TAKÁCS Lajos vett fel részletes tárgylistát, ő készítette el az előzetes berendezési tervet is. TÖRŐ Lászlónak a Laczkó Dezső Múzeum Fotótárában, és SZABÓ Jenőnek az SZNM Fotótárában őrzött felvételei a házbelsőt is megörökítették. 9. ÁCS Anna 1994. 299. 10. A ház már évek óta lakatlanul állt, beázott, amikor a múzeum megvásárolta, és a benne lévő berendezést elszállította. így nagyon sok tárgy legfeljebb mintául szolgálhatott, de le kellett selejtezni. 11. Lásd BALÁZS Györgynek, a malomszerkezet bemutatási korára vonatkozó szakértői véleményét, amely természetesen a molnárlakás berendezésének a korára is vonatkozik, valamint a Tudományos Tanács üléséről szóló emlékeztetőt. SZNMA-E 133. 12. A molnárszoba táblás kályháját például egy keszthelyi malom tervrajzán látható táblás kályha alapján rekonstruáltuk. Közli: SABJÁN Tibor 1997. 130.; A berendezéshez a BENDA Gyula által közreadott Keszthelyi és környéki molnár hagyatéki leltárak és vagyonösszeírások tanulságait hasznosítottuk. Számos molnár hagyatéki leltár található a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattárának történeti gyűjteményében is. 13. A céhkataszterben egyedül Nagyvázsonyban van adat molnár-céh létezésére az NV összetételű helyiségek közül: ÉRI István-NAGY Lajos-NAGYBÁKAY Péter 1975. 1. 113-124., 214. A műkereskedelemből származó, 1823-as molnárcéhládát annak ellenére elhelyeztük a nyirádi malom molnárszobájában, hogy restaurálásakor egy ceruzával írt felirat került elő a belsejéből a következő szöveggel: „Molnár János utolsó főczéhmester Patvarc". 14. A műtárgymásolatokat Béresiné Kézdy Éva vászolyi fazekas készítette az irodalom és a múzeumok anyagának hosszas tanulmányozása alapján. A múzeumi gyűjteményekből is hiányzó tányérokat a Malonyay-kötet színes ábrái alapján készítette el, az egyéb, megmaradt sümegi mázas edények színeinek figyelembevételével.; MALONYAY Dezső 1912. 336-337. XLL, XLII. tábla.; NÉMETH József 1960. 186-235.; ORSZÁG Mária: A sümegi fazekasság. Kézirat a sümegi Városi Múzeumban. 15. H.CSUKÁS Györgyi 2001. 47-48. 16. Mind a Veszprém megyei, mind a Zala megyei 1813as esztergályos árszabásban szerepel a „bétsi módra csináltt" szebb minőségű 12 darab fa tányér 1 forintért, illetve a 12 „közönséges paraszt tányér" 24 krajcárért.; H. CSUKÁS Györgyi 1996. 165., 167. 17. Az „élményszerű múzeum" fontosságára, a szituációk, ünnepek, fél ünnepek megjelenítésére K. CSILLÉRY Klára már 1984-es tanulmányában felhívta a figyelmet. 18. Egyre gyakoribb, hogy a régi sírköveket a temető egy helyén összegyűjtik, sőt, Ajkarendeken az egymás mellé leásott régi sírkövek helyettesítették a kerítést. 19. A házra és a családtörténetre vonatkozóan: H. CSUKÁS Györgyi 1992. Mind a század eleji, mind az 1940-es évekre vonatkozó újraépítési javaslat és berendezési terv az SZNM A E-214. sz. alatt található. 20. K. CSILLÉRY Klára a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megalapozásakor még az I. világháborút, vagy esetenként a 19-20. század fordulóját tartotta olyan alsó időhatárnak, ameddig még szemtanúk kikérdezésével, részletesen és hitelesen készíthetők el a berendezések. K. CSILLÉRY Klára 1984. 156157. 21. H. CSUKÁS Györgyi 1992. 75-83. 22. S. LACKÓ VITS Emőke hasonló megfigyeléseket tett Köveskálon és Szentbékkállán, ahol a birtok egyben tartása, a gazdaság üzemeltetése miatt egyes módos családok körében öröklődött a nagycsaládi együttélési forma, ami a település egészére nem volt jellemző. S. LACKÓ VITS Emőke szíves szóbeli közlése.