Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A múzeumi berendezések megvalósításának változásai

10. kép. A nyirádi ház konyhája a múzeumban. DEIM Péter felvétele sütők is. A sümegi fazekasok épp az ő házuk előtt szoktak kirakodni, így sok edényt ajándékoztak a családnak. A szobában az elbontott zöld szemeskályha helyére vaslemezből készült kályhát állítottak. „Ruszki kályhának" hívták, mert oroszoktól maradt a háború alatt. Nem sikerült hasonlót találnunk a faluban. A szoba régi bútorai részint kikerültek a konyhába: a két ágy a család két nőtagjának lett az ágya, részint tárolónak a kamrába. A szobába világos színű hálószoba-garnitúrát vettek, emlékezet szerint Tapolcán. A két, magas támlás ágyat a szoba közepe felé állították, előtte az esztergált lábú asztallal, körülötte Thonet karszékekkel. A falak mentén is minden fennmaradó helyen ágyak voltak, ugyanis az istálló korszerűsítésével megszűnt az istállóban való alvás. Továbbra is párosával aludtak egy-egy ágyban a testvérek. A szoba földpadlóját rongyszőnyegekkel takarták le. A kamrát némileg növelték az istálló rovására, mivel a család földállománya gyarapodott. Az istállót téglapadozattal és betonvályúval látták el, födémét kicserélték. Minden korszerűsítés ellenére a ház továbbra is zsúpos maradt, s minden helyisége földes padozatú. A konyha továbbra is ablaktalan, ezért a házi munkák egy részét eztán is a világosabb kamrában végezték. Gondoltak a bővítésre: a szoba mellé L alakban még egy szobát szerettek volna építeni. A kőanyagot oda is hordatták az udvarra, a terv azonban sosem valósult meg. A „kőhatár" csak arra volt jó, hogy takarta a tornácot az utca felé, amikor nyaranta kivittek egy asztalt és néhány hokedlit a tornácra, s ott étkeztek. A ház átalakításaira, berendezésére vonatkozó adatokat attól az Irén nénitől gyűjtöttük, aki kislányként került a házhoz, majd nagybátyjait, nagynénjét halálukig ápolta. Annak a Sümegre költözött Nagy Teréznek volt a lánya, aki a nyolc, magas kort megért testvér közül egyedül alapított családot. Számos apró tárgyat, ruhát, lakástextíliát sikerült tőle vásárolnunk. Különösen értékes a lakók mentalitását, vallásos érzületét jól tükröző szakrális anyag: képek, sublótdíszek, búcsúból származó emlékek, a sümegi zarándoklatokkal kapcsolatos tárgyak, Irén néni Mária-lány ruhája, vagy a templomdíszítésért kapott tárgyak, amelyeket váltakozva raktak ki, olyan sok volt belőlük. A családnak ez a vallásos érzülete kiderült már a 18-19. századi forrásokból is, ahol a családfőt gyakran egyházfiként, harangozóként említik. Mindez talán összefügghet azzal, hogy a